2023. január 23., hétfő

DÉLELŐTT | 
Akik a jót tették, és akik a rosszat

Igehely: Jn 5:24-29; Kulcsige: Jn 5:29 „És kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.”

Aki hisz, annak örök élete van! Sok keresztyén mégis folyamatosan aggódik azért, hogy vajon eléggé nagy-e a hite, elég gyümölcsöt termett-e az élete, teljes-e az engedelmessége ahhoz, hogy örök élete legyen. Pedig, ha hiszünk az Atyának, hiszünk Jézusban, akkor nem csak lesz, hanem már van örök életünk. Ez nem tőlünk függ, csak egyedül attól, aki helyettünk és miattunk engedelmes volt mindhalálig, hogy nekünk így felmentésünk legyen a kárhoztató ítélet alól, most és az utolsó napon is.
A hívők nem azért cselekszenek jót, hogy örök életet kapjanak, hanem azért, mert már örök életet kaptak. Tehát az egyik ismertetőjegyük az, hogy jót cselekszenek. Ahogy Jakab is mondja: a hitet cselekedetek követik. Aki megízleli a hit által kapott üdvösség ízét, az ismert lesz arról, hogy jó cselekedetekben éli meg a hitét. Boldog az, aki nem azért cselekszik, hogy üdvözüljön, hanem hálából, mert Isten életet adott neki, és a Krisztusban való boldogságát ezzel próbálja kifejezni.
Ebben a hitben, örömben, békességben megnyugodva tegyük azokat a jó cselekedeteket, amelyekre rendeltettünk (Ef 2:10, Károli). Teremjünk jó gyümölcsöt, a hitünk cselekedeteit!

Moroz Tamás

DÉLUTÁN | 

A megszentelt istentisztelet

Igehely: 1Móz 35:1-7; Kulcsige: 1Móz 35:7 „Oltárt épített ott, és elnevezte azt a helyet Él-Bételnek, mert ott jelentette ki magát neki az Isten, amikor bátyja elől menekült.”

Jákób már találkozott Istennel Bételben. Akkor menekült a testvére elől, egyedül, vagyon nélkül. Most nagy családja van, meg is gazdagodott. Isten azt parancsolja neki, hogy térjen vissza Bételbe, és építsen ott oltárt. Jákób korábban megígérte, hogy Bételben házat épít a kő helyére, ahol Istent fogja imádni. Isten nem házat kér, hanem oltárt. Jákób engedelmeskedik. De mielőtt elindul, kéri, hogy hozzátartozói vessenek el minden bálványt. Ez a történet arra mutat rá, hogy az Istenimádat nem összeegyeztethető a bálványokkal. Jézus is ezt mondta: „senki sem szolgálhat két Úrnak… Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” (Mt 6:24, Károli).
A hívő ember feladata a bálványirtás. Naponta harcolnunk kell a bálványaink ellen. Valaki egyszer azt mondta, hogy a szívünk egy bálványgyár. Képesek vagyunk bármiből bálványt faragni. Harcolsz a szívedben feltörni akaró bálványok ellen? Feladatunk, hogy emlékeztessük testvéreinket is erre a harcra, krisztusi lelkülettel, megmentő szeretettel. Természetesen úgy, hogy tudjuk: a mi szívünk sem különb! „Ott mindörökké szabadok leszünk, Jézus / Véget ér a szüntelen harc / Dicsőséged feltárul majd, Lesz egy nap!” (Egy nap, Matt Redman, ford.: Kerekes Ernő)

Moroz Tamás

Hallgasd meg! 

 Napi áhítat

Igehely: Lk 12:35–40; Igehely: Lk 12:37 „Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor megérkezik, virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik.”

A keleti kultúrában, Lukács idejében az embereknek nem volt órájuk, így a pontosság ismeretlen fogalom volt náluk. Amikor a ház ura el volt utazva, a szolgák várták a visszajövetelét. Miután az otthon maradt asszonyok és gyerekek elfogyasztották eledelüket, a szolgák mindig félretettek egy részt az eledelből arra az esetre, ha uruk megérkezne. Estére a ház népe nyugalomra tért, de a szolgának ébren, szolgálatra készen kellett várnia urát.

Amint a szolga várja haza urát, akképpen kell nekünk, hívőknek, várnunk vissza az Úr Jézust. Hogyan lehetünk készen az ő jövetelére?