2023. január 2., hétfő

Igehely: Jn 1:6-8; Kulcsige: Jn 1:7 „Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.”

„Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat” (Mal 3:1). Számos prófécia tanúskodik a Megváltó eljöveteléről. Már közvetlenül az ember bűnbeesése után Isten szabadítót ígér az emberiségnek (1Móz 3:15). Isten a próféták által, majd Bemerítő János által szólt népéhez, aki tanúként jött: „Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról…” (Jn 1:6–7). Jézus azt mondja tanítványainak: „Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek…” (ApCsel 1:8). Ez az ígéret és megbízatás ránk is vonatkozik. Ha elfogadtad Jézus Krisztust, mint személyes Megváltódat, neked is tanúskodnod kell, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, Ő a Megváltó, Isten Fia, engesztelő áldozat a bűnös emberért.
Vállalod, kedves testvérem, hogy tanúskodjál, bizonyságtevő legyél az emberek között, ott, ahol élsz? Ebben a tanúskodási szolgálatban a sátán, a régi kígyó megkísért, ellened támad, de Jézus a kígyó fejére taposott, már nem árthat neked. Végezd hűségesen azt, amit Isten reád bízott!

Fodor Barnabás

Hallgasd meg! 

Igehely: 1Sám 23:13-14 „Felkerekedett tehát Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keílából, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról, hogy ellene vonuljon. Dávid a pusztában sziklavárakban tartózkodott. Amikor a Zíf-pusztában, a hegyvidéken lakott, Saul mindennap kereste, de Isten nem adta őt a kezébe.”

A Bibliában több eset is van, amikor Isten embereit üldözték. Ilyen Illés esete, Jeremiás fogsága, Zakariás menekülése, akit megöltek a templom és az oltár között. Dávidnak is többször kellett menekülnie, hol Saul elől, hol a fia, Absolon elől. A tanítványok is szenvedtek, Pálnak is menekülnie kellett, a kőfalon engedték le, egy kosárban. Amikor Istennek további terve van üldözött szolgáival, akkor a meneküléshez előre nem látható megoldásokat vet be a szabadulás érdekében. De a mi személyes életünkből is tudunk számos esetet, amikor Isten közbelépett, és csodálatos szabadítást adott, amit nem lehet elfelejteni. A legjelentősebb, amikor megszabadított nagy bűntehertől, különféle szenvedélyektől, amitől saját erőnkből nem tudtunk volna megszabadulni. Isteni szabadítására mindig szükségünk van. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, mitől kell Istennek megóvnia vagy megszabadítania.
Imádságunkban kérjük Istenünk oltalmát és szabadítását! Ne felejtsünk el mindezért hálát is adni neki. „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” (Ef 6:12). 

Fodor Barnabás

Hallgasd meg! 

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.