2023. február 28., kedd

DÉLELŐTT | 
Bizonytalanság és bizonyosság

Igehely: Jn 10:22-42; Kulcsige: Jn 10:24 „Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”

Senki sem szeret bizonytalanságban élni. Ilyen szempontból érthető is, ha a Jézus korabeli zsidók sem akartak bizonytalanok lenni Krisztus személyét illetően. Az már más kérdés, hogy amikor Megváltónk világosan beszélt messiási mivoltáról, a zsidók nem fogadták el Őt, hanem inkább meg akarták kövezni.
János evangélista fontosnak tartotta megjegyezni, hogy akkor éppen a templomszentelés ünnepe volt Jeruzsálemben. A lombsátrak ünnepe után három hónappal ünnepelték Izráelben ezt az ünnepet nyolc napon át, örömmel és hálaadással, annak emlékére, hogy Makkabeus Júdás a IV. Antiokhosz Epiphanész által megszentségtelenített templomot megtisztította, és újból felszentelte azt. Az ünnepet gyakran, mint a fény vagy világosság ünnepét, említették.
Krisztus már korábban is úgy beszélt önmagáról, mint világ világossága (Jn 8:12). Ma is egyedül csak Ő képes az embereket úgy megvilágosítani, hogy felismerjék Őt. Ezért a bizonytalanság oka nem a kijelentés hiánya, hanem a hit hiánya. Higgy Jézusban, és tiéd lesz az üdvösség bizonyossága!
Mikor és hogyan nyertél bizonyosságot afelől, hogy Jézus Krisztus a te személyes Megváltód? Miként tehetnél erről hatékonyan bizonyságot másoknak?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Alázatos megtérés

Igehely: Jer 18:1-10; Kulcsige: Jer 18:8 „De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam zúdítani rá.”

Arról olvastunk a mai igeszakaszban, hogy Jeremiásnak le kellett mennie a fazekas házába. Ott műhelytitkokat kellett ellesnie, hogy így föltáruljanak előtte a mindenható Istennek, a mennyei Fazekasmesternek a titkai. A fazekasmesterség ugyanolyan volt akkoriban is, mint napjainkban. Az agyagot először puhára taposták és gyúrták. Azután a korongra tették és formázták. A fazekasmesterség és az agyagcserép-kultúra elég színvonalas volt Izráelben. Ezért érthető, hogy a Szentírás oly gyakran alkalmazza a fazekas és az agyag hasonlatát az Isten és az ember (a teremtmény) viszonyára.
Úgy olvastuk, hogy Jeremiás elment a fazekas házába, aki éppen a korongon dolgozott. Azonban rosszul sikerült az edény, amelyet agyagból készített. Azt gondolhatnánk, hogy ez a fazekas hibájából történhetett. Természetesen nem a mester hibájából sikerült rosszul az edény, hanem az agyag volt rossz minőségű.
Nem Isten a hibás, ha rosszul alakulnak a dolgok. Mi, emberek, romlottunk el bűneink és vétkeink miatt. Nekünk van szükségünk megtérésre és helyreállásra. Arra, hogy a nagy Fazekas kézbe vegye életünket, és teljesen átformálja azt.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.