Igehely: Jn 10:22-42; Kulcsige: Jn 10:24 „Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!”
Senki sem szeret bizonytalanságban élni. Ilyen szempontból érthető is, ha a Jézus korabeli zsidók sem akartak bizonytalanok lenni Krisztus személyét illetően. Az már más kérdés, hogy amikor Megváltónk világosan beszélt messiási mivoltáról, a zsidók nem fogadták el Őt, hanem inkább meg akarták kövezni.
János evangélista fontosnak tartotta megjegyezni, hogy akkor éppen a templomszentelés ünnepe volt Jeruzsálemben. A lombsátrak ünnepe után három hónappal ünnepelték Izráelben ezt az ünnepet nyolc napon át, örömmel és hálaadással, annak emlékére, hogy Makkabeus Júdás a IV. Antiokhosz Epiphanész által megszentségtelenített templomot megtisztította, és újból felszentelte azt. Az ünnepet gyakran, mint a fény vagy világosság ünnepét, említették.
Krisztus már korábban is úgy beszélt önmagáról, mint világ világossága (Jn 8:12). Ma is egyedül csak Ő képes az embereket úgy megvilágosítani, hogy felismerjék Őt. Ezért a bizonytalanság oka nem a kijelentés hiánya, hanem a hit hiánya. Higgy Jézusban, és tiéd lesz az üdvösség bizonyossága!
Mikor és hogyan nyertél bizonyosságot afelől, hogy Jézus Krisztus a te személyes Megváltód? Miként tehetnél erről hatékonyan bizonyságot másoknak?
Horváth Ferenc
Alázatos megtérés
Igehely: Jer 18:1-10; Kulcsige: Jer 18:8 „De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam zúdítani rá.”
Arról olvastunk a mai igeszakaszban, hogy Jeremiásnak le kellett mennie a fazekas házába. Ott műhelytitkokat kellett ellesnie, hogy így föltáruljanak előtte a mindenható Istennek, a mennyei Fazekasmesternek a titkai. A fazekasmesterség ugyanolyan volt akkoriban is, mint napjainkban. Az agyagot először puhára taposták és gyúrták. Azután a korongra tették és formázták. A fazekasmesterség és az agyagcserép-kultúra elég színvonalas volt Izráelben. Ezért érthető, hogy a Szentírás oly gyakran alkalmazza a fazekas és az agyag hasonlatát az Isten és az ember (a teremtmény) viszonyára.
Úgy olvastuk, hogy Jeremiás elment a fazekas házába, aki éppen a korongon dolgozott. Azonban rosszul sikerült az edény, amelyet agyagból készített. Azt gondolhatnánk, hogy ez a fazekas hibájából történhetett. Természetesen nem a mester hibájából sikerült rosszul az edény, hanem az agyag volt rossz minőségű.
Nem Isten a hibás, ha rosszul alakulnak a dolgok. Mi, emberek, romlottunk el bűneink és vétkeink miatt. Nekünk van szükségünk megtérésre és helyreállásra. Arra, hogy a nagy Fazekas kézbe vegye életünket, és teljesen átformálja azt.
Horváth Ferenc