2023. február 12., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Mindig azt teszem, ami neki kedves

Igehely: Jn 8:25-29; Kulcsige: Jn 8:29 „És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.”

Aki az emberek gondolkodását szeretné megváltoztatni, az nagy fába vágja a fejszéjét! A gondolkodási sablonok, a vélt vagy valós igazságtartalommal rendelkező nézetek mélyen bele tudnak íródni az elmébe. Az Úr Jézustól sokadik tanítás és beszélgetés után kérdezik meg: „ki vagy te?”, de Ő a már korábban elmondott kijelentésekre tesz utalást, megjegyezve, hogy azok nem változtak és nem ellentmondóak.
Az volt a gond, hogy a zsidók nem tudtak átlépni azon a határon, amit ők állítottak fel maguknak, hogy Jézus a József fia (Jn 6:42). E határok között Ő próféta lehet, de Messiás nem, tanító igen, de Isten Fia nem. Miközben az emberek már korábban elkönyvelték, hogy ismerik az apját és az anyját, Ő arra törekedett, hogy személyét ne emberekhez kötve, hanem a mennyei Atyával való kapcsolata alapján ismerjék meg.
Az istenismeret helyes megközelítése mellett nagy szükség van helyes önismeretre is, amint az kiderül a következő igeszakaszból. Miközben Jézust József fiaként azonosítják be a zsidók, magukat Ábrahám fiaiként emlegetik, és ebben a státuszban nem érzik szükségét annak a szabadításnak, amit Jézus kínál nekik. A Mester rátapint az igazság mindkét oldalára: Ő a mennyei Atyának a Fia, hallgatói pedig az „ördög atyától valók” (Jn 8:44), és mindenki az atyjának a kívánságait teljesíti.
A bizonytalankodó embereket biztosítja az Úr Jézus afelől, hogy az Atya vele van és támogatja munkáját, ezért bízzanak benne és hallgassanak rá. Feltevődik a kérdés: mi az Atya támogatásának a titka? Itt a válasz: „azt mondom, amire az Atya tanított engem” és „mindig azt teszem, ami neki kedves”! Ettől Jézus Urunk soha nem tágított, hanem teljes engedelmességgel és alázattal vitte véghez a megváltást, beváltva az ígéretet és beteljesítve a próféciákat. Ez a magatartás bizonyságtétel arról, hogy Ő a Messiás, az Isten Fia.
Mit mondjunk ezekre? Kinek a tetszését keressük leginkább? Hajlamosak vagyunk a magunkét helyezni előtérbe, vagy legalább a családunkét. Az Isten akaratának cselekvése, az Ő tetszésének keresése sokszor háttérbe szorul. Szánj ma időt arra, hogy megtudd, „mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12:2), és cselekedd is azt!

Fazakas György

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Imádkozzunk a házasságok tisztaságáért, szentségéért! – 1Pt 1:14-16

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Fiúságot hozó evangélium – Gal 4:1-31 (Gal 4:6)

DÉLUTÁN | 

A házasság alapja

Igehely: 1Móz 2:21-25; Kulcsige: 1Móz 2:22 „Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez.”

Korunkban nagy szerepet kapott a mesterséges fény. A villanykörte feltalálását visszavezetik Thomas Edisonhoz, aki 1879-ben létrehozott egy olyan izzót, ami negyven órán át volt képes világítani. Felfedezések, fejlesztések és szabadalmak egész sora indította útjára és tökéletesítette a világítástechnikát.
A házasság hetében fontos feltenni a kérdést: mi a házasság alapja? Kitől indul a házasság gondolata és terve? Ha a házasság csupán egy emberi vágyból és elképzelésből kiinduló életforma, ami az egyén nagyobb örömét, jobb boldogulását szolgálja, akkor újabb és újabb változatait lehet „szabadalmaztatni”, a kor igényei szerint. A hívő ember azonban tudja, hogy a gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak, és így biztos alappal is rendelkeznek.
A házassághoz alapot szolgáltat a teremtés rendje. Az 1Móz 1:27 nagyon tömören foglalja össze az ember teremtését: „megteremtette Isten az embert a maga képmására, …férfivá és nővé teremtette őket.” Tükrözi ez Isten tervét, alapot szolgáltat a házasságban kibontakozó szeretetkapcsolathoz, és segíti az embert a teremtés után kapott küldetésének betöltésében.
A házasság az Isten bölcsessége által valósul meg. Az ember teremtése két felvonásban történik. Isten megállapítja, hogy nem jó Ádámnak egyedül. Valamennyire Ádám is átéli a hiányérzetet (1Móz 2:20). Isten bölcs döntése a hozzá illő segítőtárs alkotása. Éva nem létezett még, amikor Ádám lett teremtve, Ádám pedig mélyen aludt, amíg Isten Évát formálta. Isten egyénileg végzi alkotó és formáló munkáját, mégis Ádám és Éva azt fedezi fel, hogy egymáshoz illenek. Fiúk és lányok különböző helyeken, különböző családokban nőnek fel, eltérő a gondolkodásuk, a körülményeik, nem tudják egy ideig, hogy ki lesz a társuk, de Isten úgy formálja őket, hogy alkalmas időben házastársukhoz illő férjek, illetve feleségek legyenek. Ki illik hozzád? A Péld 31:30 megadja a legfontosabb támpontot, mindkét félre való tekintettel.
A házasság az Ige rendelkezéseit megtartva működik jól. Bibliai kell legyen az egymáshoz és a környezethez való kapcsolódás (1Móz 2:24), és krisztusi az egymás irányába tanúsított lelkület (Ef 5:22–33).

Fazakas György

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.