2023. december 3., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Éberen őrködjünk szívünk egészségén

Igehely: Lk 21:34-36; Kulcsige: Lk 21:36 „Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.”

Ebben az adventi időszakban, amikor már sokan készülnek a karácsonyi ünnepekre és várják Jézus Krisztus visszajövetelét, mi álljunk meg egy kis időre, hogy megvizsgáljuk, éberek vagyunk-e a nagy várakozásban? Vajon a hétköznapi teendőink között jut-e időnk a lelki felkészülésre? Tudunk-e csendességben ráhangolódni az Úr eljövetelének napjára?
Sok esetben elvész az ünnepi várakozásban az éberség és a felkészültség, mert sok fölösleges dolgot előbbre teszünk, mint ami az ünnepnek a lényege. A mai üzenet is arra figyelmeztet, hogy éberség és könyörgés nélkül nem tudjuk tisztán tartani a szívünket, ami miatt elnehezedhet az, hamis indulatokat követve. Törekedjünk tehát arra, hogy ebben az adventi időszakban ne csak az ünnepi asztal előkészítésével foglalkozzunk, hanem a szívünket megvizsgálva ismerjük fel, hogy mi a Krisztus egyházának egyedüli útja. „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4:23) Ennek a fényében vonjunk le következtetést és ragadjuk meg a lehetőséget arra, hogy ma is jöhetünk Isten elé töredelmes szívvel, elmondva neki mindazt, amivel szívünk terhelve van. Isten az, aki megerősít és késszé tesz arra, hogy megállhassunk előtte ama napon. Ezért lássuk meg, mi a Megváltó terve az életünkben, s hagyjuk, hadd ragyogjon fel Ő ezen a vasárnapon, mint sötét égbolton a csillagok. Eközben tartsunk bűnbánatot, mert ha Ő eljön, a bűnökkel nem állhat közösségben. Csak ha megtisztulunk, akkor láthatjuk meg tiszta szívvel Őt. Van-e már fehér ruhád? Egyik kedves ének jól ábrázolja a tisztaságot: „Megvagy-e tisztulva, újjá lettél-e, / Tiszta vagy Jézus vére által? / Bízol-e már megmentő kegyelmében, /Tiszta vagy Jézus vére által?” (HH 477)
Mint tudjuk, csak Jézus Krisztusban van az igazi erő, hogy megállhassunk Isten előtt azon a napon, amikor Ő visszajön. Ezért várd Jézust töredelmes, őszinte szívvel!
A keresztyének számára nem csak az adventi időszakban kell várakozni és felkészülni a Jézussal való találkozásra, hanem az év minden napján várni kell Őt!

Bakos Imre

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy az adventi időben is találjunk alkalmat a bűneinktől szabadulásra! – Zsolt 32:5

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Kit tiszteljünk, kinek hódoljunk? – Dán 3:1-7, 14-30 (Dán 3:17-18)

DÉLUTÁN | 

Hogyan tiszteled Istent?

Igehely: Mal 1:1-14; Kulcsige: Mal 1:6 „A fiú tiszteli atyját, a szolga az urát. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek? Ha én Úr vagyok, miért nem félnek engem? – mondja a Seregek Ura nektek, ti papok, akik megvetitek nevemet.”

Advent első vasárnapján sokan mennek gyülekezetbe és jelen vannak az alkalmakon, de nem mindenki tudja, hogy az advent nem karácsony várása, hanem az Úr Jézus áll az ajtónk előtt, arra várva, hogy beengedjük Őt. Felmerül a kérdés, van-e még olyan hely az életünkben, ahová nem engedtük be Őt? Mit ünneplünk? Havat és fenyőt? Füle Lajos egyik versében azt válaszolja erre: „Nem kisdedet, hatalmas Urat ünnepel a szív meg a tudat, s az alvó hit újra ébredez: Jézus él! Nem emlékünnep ez.”
Az ünnepi várakozásban mi milyen lelkülettel várjuk az Urat? Tiszteljük őt annyira, mint ahogy a fiú tisztelni tartozik atyját és a szolga is tisztelni tartozik Urát? A hívő élet nem csak annyiból áll, hogy elmegyünk a vasárnapi istentiszteletre, hanem abból, hogy azon az úton haladunk, amely hozzá vezet, miközben megtartjuk az Ő parancsolatait és az Igében közölt irgalmassága bennünk is irgalmassággá és szeretetszolgálattá válik. Ne legyen olyan közöttünk, aki nem csinál semmit! Legyünk készen őszinte áldozatot hozni embertársainkért, felebarátainkért. Szánjunk oda az időnkből most is, és látogassuk meg a betegeket, az árvákat, az özvegyeket, ezzel is megmutatva, hogyan tiszteljük az Istent. Az ünnepek alatt ne csak magunkra gondoljunk, hanem a reánk bízott anyagi javakkal úgy sáfárkodjunk, hogy abból másoknak is tudjunk juttatni, mert Isten majd számonkéri egyszer azt, hogy mit tettünk az Ő dicsőségére, és hogy áldásul voltunk-e mások számára? Ha mi már megértettük, akkor mondjuk el másoknak is, mi az igazi lényege az adventi várakozásnak.
Várlak!…
Hogy is készítsem utadat, hogy hozzám találj?
Tél van. Nincsen virág, mit utadra hintenék.
Csak szeretetem tűzrózsája ég,
hol lobogva, hol halványan,
de fénye az útra elég.
Nézd, jobbra van egy kicsi ház, ott lakom.
Ablakában gyertya ég, s bent a szobában
Hozzád imádkozom:
Óh, jövel: óh, jövel, Krisztusom! (Kovács Andrásné)

Bakos Imre

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Tim 6:13–16; Kulcsige: 1Tim 6:16 „Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom.”

Az ember szeretné meglátni, milyen is Isten. Egyszer Fülöp is ezt kérte Jézustól: „Mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” Jézus válaszolt: „Aki engem lát, látja az Atyát.”

Találkoztál már Jézussal? Akkor neked is az a küldetésed, amit Pál írt Timóteusnak: Várni Jézust vissza, és addig megtartani „a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig.”