Igehely: Neh 2:1-10; Kulcsige: Neh 2:8c „A király megadta ezt nekem, mert velem volt az én Istenemnek jóakarata.”
Mikor az istenfélő szív megmozdul az isteni terv végzésére, akkor Isten is kész megmozgatni még a király szívét is. Mikor felvesszük Isten tervét, akkor az Úr leveszi szívünk terhét. Nyitott ajtót ad olyan helyzetben és olyan emberek előtt is, ahol, és ahogy nem is gondoltuk volna. Ha látást kaptál az Úrtól, tervezz és számíts, viszont hidd el, hogy a terv jó kimenetelét csakis az Ő kegyelme által érheted el. Mert Isten nagyobbat tervez, mint amire az ember képes.
Nehémiás engedélyt kapott Istentől a hazamenésre és az építkezésre a böjt és ima ideje alatt. Megértve, hogy ez az Isten akarata, nem lépett át az emberi hatalmakon. Megvolt az a bizodalma, hogy ha Istentől van a dolog, akkor megadja a jó előmenetelt a világi hatalmak által is. Nincs hatalom e földön Isten tudta és engedélye nélkül. Ezért minden királynak vagy politikusnak a szíve Isten kezében olyan, mint a víz, oda irányítja, ahová akarja. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek akadályok, de senki nem képes az Ő tervét megállítani.
A király engedélyének alapja az Istennek Nehémiáson megnyugvó kegyelme volt. Testvérem, mi hogy indulunk a napnak ma reggel? Milyen mértékben nyugszik meg a Krisztus kegyelme rajtunk? Mert a király ezt fogja meglátni!
Sebestyén László
Elizeus prófétai elhívása
Igehely: 1Kir 19:19-21; Kulcsige: 1Kir 19:19 „Amikor elment onnan, rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét pár ökör ment előtte, ő maga a tizenkettediknél volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját.”
Illés harmadik feladata az volt, hogy felkenje prófétaként Elizeust a saját helyébe. Megtalálta őt, amint szántott tizenkét pár ökörrel, rátette a palástját, és elment. Nem olvasunk olajjal való megkenésről, viszont Elizeus pontosan megértette, hogy ez mit jelent: Isten hívja a szolgálatra. Mikor Isten elhív, két dolgot tehetsz. 1.) Elbúcsúzol. Elizeus megcsókolja anyját és apját, értésükre adta ezzel, hogy háznépét és mindent, ahová tartozott, elhagyja az Úrért. Az búcsúzás fontos, mert azzal az ember kimondja az elhívását és a válaszát a hívásra. Ezzel Isten szavát megerősítjük magunkban, és megnehezítjük azt a lehetőséget, hogy majd hazatérhetünk, ha nem mennek jól a dolgok. 2.) A visszatérő hidakat felégeted. Isten elhívása kimondhatatlan öröm. Viszont az út, amin vezetni fog, olykor nehéz, és régi természetünk visszavágyna a régi életbe. Elizeus egy pár ökröt levág, és a népnek adja, a tüzet az ekeszerszámokból rakja. Minden lehetőséget elvág a visszatérésre.
Bárcsak ne lenne senki és semmi sem fontosabb a követésében, mint maga Isten! És mindaz, ami gátolna abban, hogy az elhívásunknak eleget tegyünk, hamuvá váljon! Kérjük ezt ma este mindnyájan, komolyan!
Sebestyén László