Igehely: Mt 28:16-20; Kulcsige: Mt 28:20 „Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Az engedelmesség nem velünk született tulajdonság. Nem szeretjük, ha parancsolnak nekünk. De Jézus többször is parancsolt gonosz lelkeknek, tanítványoknak, szélnek, víznek. Amikor készül eltávozni e földről, magához rendeli apostolait, és személyesen adja ki utolsó parancsát. A tanítványok engedelmessége folytán létrejön az utolsó találkozás. Őszinte tisztelettel, némi kételkedéssel tudomásul veszik, hogy eljött az elválás pillanata. Jézus megerősíti bennük azt a tudatot, hogy minden hatalom az övé.
A Krisztusban hívők a világmindenség Urának a szolgái, ami a legnagyobb kiváltság és felelősség számunkra. Jézus parancsának három alapeleme van, ami a küldetéshez szükséges: tanítványság (megtérés), alámerítés és tanítás. Amennyiben Jézus tanítványai teljesítik ezeket a parancsokat, jelenlétéről biztosítja őket a Szentlélek által, minden nap a világ végezetéig.
Napjainkban divatossá vált a megtérés (fogalma), de sajnos, kevés életváltozás tapasztalható. Akiknél pedig van változás, megtorpannak Jézus második parancsa előtt. Nem vállalják a bemerítést, mondván, hogy az nem üdvösség kérdése. Próbálják helyettesíteni más kegyes cselekedetekkel, lelkiismeretüket nyugtatgatva. Számomra ez érthetetlen, hiszen egy megtért hívőnek kimondhatatlan örömöt jelent Jézus parancsát követni a bemerítésben. Ez nyilvános bizonyságtétel mindenki előtt arról, hogy átadta életét az Úr szolgálatára, és Jézust követi mindhalálig.
Egy másik parancs a tanítás: megtartani mindazt, amit Jézus parancsolt. Vannak bizonyos erkölcsi normák, amihez a hívő embernek igazodnia kell. Amikor e sorokat írom, arról folyik a vita az Európai Parlamentben, hogy a kisgyermekeket fel kell világosítani a szexualitás sokszínűségéről, hogy majd tetszésük szerint válasszák meg saját nemüket. Sajnos, aki felemeli a szavát a keresztyén értékrend mellett, azt megfenyegetik. Nekünk, hívőknek, Jézus parancsát kell követnünk mindenben, ha kell, az életünk árán is.
Te igazi tanítványa vagy Jézusnak? Kész vagy-e vállalni érte mindent, mégpedig megalkuvás nélkül? Mit jelent számodra ma Jézus parancsa és tanítása?
Király Ernő
Adjunk hálát megváltásunkért és kérjünk Istentől lehetőségeket az örömüzenet elmondására! - 1Pt 2:9-10
Hűségesek Isten evangéliumához – 2Kor 4:1-15 (2Kor 4:5a)
Ábrahám, Sára és Hágár
Igehely: 1Móz 16:1-16; Kulcsige: 1Móz 16:13 „Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.”
Ábrahám életében látjuk, hogy bár hitt Isten ígéreteiben, és bízott benne, mégis eltöltötte a keserűség az ígéret beteljesedésének késlekedése miatt. Talán mi is türelmetlenek vagyunk olykor Isten ígéreteit illetően, azt gondolva, hogy késlekedik, pedig „nem késik el az ígérettel az Úr.” Sára még inkább belekeseredett ebbe a helyzetbe, és megoldást keresett. Abban az időben bevett szokás volt, hogy ha a férjtől nem lehetett utód, akkor legyen a szolgálótól. Csináljuk úgy, ahogy szokás! Ez ma is nagy kísértés a hívőknek. Sára hitetlensége és keserűsége rossz döntést eredményezett, és erre férjét is rá tudta venni.
Tedd föl a kérdést magadnak: milyen az Istenbe vetett hited? Nem rendít meg az idő múlása, vagy a körülmények, esetleg a házastársad? Sára türelmetlensége és rossz döntése miatt megromlott a házastársi kapcsolat, és ezzel Hágár is kiszolgáltatott helyzetbe került. Kedves testvérem, ez történik, amikor saját elgondolásunk szerint szeretnénk valóra váltani Isten ígéreteit. Te hogyan viszonyulsz Isten ígéreteihez? Hiszel benne?
Hágár menekül a gazda feleségétől a messzi ismeretlenbe és a létbizonytalanságba. Az angyal viszont megállítja, és feltesz egy kérdést: „honnan jössz, és hová mégy?” Ez neked is szól. Az ember az Édenkert óta menekül a pusztaságba és a biztos halálba, mégpedig tudatlanul és reménytelenül. Az isteni üzenet akkor az angyal által szólt Hágárnak, ma pedig az Ige által.
Térj meg! Az Atya szerető karja téged is visszavár. Mi akadályoz abban, hogy visszatérj? A tékozló fiú így gondolkodott magában: „Az én atyámnak mily sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig éhen halok meg! Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz” (Lk 15:18). Nemcsak elgondolta, hanem meg is tette.
Ne menekülj tovább! Alázkodj meg Isten előtt, és térj vissza, amíg nem késő! Megtapasztalod Isten csodálatos ígéreteit, melyeket bevált a maga idejében, és áldások élvezője lehetsz. Ábrahám a hitelődünk lett, de a hit fejedelme és bevégzője Jézus Krisztus. Őt kövesd, és a legnagyobb ígéret részese leszel!
Király Ernő
