Igehely: Jn 14:1-14; Kulcsige: Jn 14:11 „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek!”
Ha Jézus az életed, Ő megszabadít a szorongástól és a félelemtől, mert az Úr felszabadítja a nyugtalan, aggódó, félelemben élő embert és meggyógyítja azt. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek!” A Jézusban való hit és bizalom szünteti meg a félelmet. „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!”
Jézus Krisztus utat nyitott az Atyához, a szentek szentjébe, a kegyelem királyi székéhez. Ő az egyetlen, aki által az ember közösségbe kerülhet Istennel. Ő az út, aki által az Atyához lehet jutni. Ő az igazság, aki megigazít, és hitelesen szól a valóságról. Ő az élet forrása, aki mindeneket életre hívott és életben tart.
Fülöp még nem látta, hogy Jézusban az Atya felismerhető és látható, hogy az Atyát Jézus kijelentette. Pedig az Atya csak közvetve, Jézuson keresztül látható. Az Isten már nem távoli és elérhetetlen, hanem Jézusban közeli és látható lett. Aki Jézust látja, az látja az Atyát. Úgyhogy, aki meg akarja ismerni Istent, annak Jézusban kell hinnie. Aki pedig Jézusban hisz, az részesévé válik erejének és munkájának. Jézus nevében kérni valamit azt jelenti, mintha Ő maga kérné azt. Ez kiváltság, de korlátozás is, hiszen csak olyat kérhetünk, amit Jézus maga is kérne, ami akaratával összhangban van.
Borzási István
Bár ítélő Isten az Úr ...
Igehely: Ézs 30:18-21; Kulcsige: Ézs 30:18 „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.”
„Még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen!” Így tett Nóé idejében is, amikor már az állatok is mind benn voltak a bárkában, Nóé is bement családjával együtt: Isten még várt hét napig és csak azután zárta be az ajtót (1Móz 7:10). Így tett Isten Szodoma esetében is, amikor Ábrahám közbenjárt a városért: ha lett volna tíz igaz, megmenekült volna nemcsak Lót, hanem az egész város is (1Móz 18:32). A kegyelmi időben, amíg várt az Úr, a babiloni fogságot is el lehetett volna kerülni (2Krón 36:15-16; JSír 2:14).
„Bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” Megkegyelmezett a felettébb gonosz Manassénak is (2Krón 33:12-13). A beteg Ezékiás életét még 15 évvel meghosszabbította (Ézs 38:5). Jósáfát könyörgését meghallgatta és megszabadította Izráelt az ammóniak, moábiak és a Szeír hegyén lakók kezéből (2Krón 20:22-23). Megjelent az üdvözítő kegyelem minden embernek (Tit 2:11). Pál apostol arról tett bizonyságot, hogy Isten kegyelme hozzá nem volt hiábavaló (1Kor 15:10).
„Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsolt 25:3-4)
Borzási István
