2022. október 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Az első gyülekezet megítélése

Igehely: ApCsel 5:33-42; Kulcsige: ApCsel 5:38b-39 „Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhetne, hogy Isten ellen harcoltok.”

Az apostoloknak a Jézusról szóló beszéde mellett a Szent Szellem bizonyságtevése olyan erősnek bizonyult, hogy Izráelnek a názáreti ellenes legfőbb tanítói is elbuktak. A helyzet megoldását csak az apostolok megsemmisítésében látták. Azonban, mint mindig, Isten most is az Ő tervét és akaratát csodálatosan vitte véghez, szabad utat engedve az evangéliumnak egy tiszteletben álló törvénytudó szavai által: „A mostani esetre is azt mondom, hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől van ez a mozgalom, akkor megsemmisül, ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket.” Gamáliel már a „hagyjátok békén” és „úgysem tudjátok” kifejezésekkel felvállalja az addig keményen képviselt istentisztelet változásának lehetőségét, és egy új felismerésre való jutás idejének elérkezését. Belátja, hogy a történet súlya meghaladja az emberi mértékrendeket. Nem akar Isten ellen harcolónak bizonyulni, és társait is óvja attól. Kedves testvérem, felismerjük az új helyzetekben, ami az Isten szerint való?

Máté Zoltán

DÉLUTÁN | 

Az igazi öröm oka

Igehely: Lk 10:1, 17-20; Kulcsige: Lk 10:20 „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”

Mint követeket küldte maga előtt a hetvenkét (vagy hetven) tanítványt az Úr Jézus, akik nemcsak szószólókként, hanem uruk hatalmával felruházva mentek előtte. Azelőtt csak álmodhattak arról, hogy egy napon a rettegett ördögöktől nemhogy nem kell tartaniuk, hanem fordítva, maguk az ördögök tartanak tőlük. Érthető, ha ettől öröm, bátorság és az Úr Jézus felőli bizonyosság töltötte be a szívüket.

Mi minek örülünk igazán? Nemegyszer ábrándoztam arról, hogy milyen nagy szolgája leszek az Úrnak; hogy csodatettek által erősítem az emberek hitét, hogy szószólóként hatalmas tömegeket érintek meg, hogy zenészként keresztyén slágerekkel nyomom el a világi hangokat, hogy milliárdosként a föld minden táján támogatom a missziót. Ha ezek közül az egyiknek csak egy része is valóra válna, az nagyon boldoggá (és talán büszkévé is) tenne, és minden bizonnyal kevésbé szoronganék, amikor szóba kerül a számonkérés. De az Úr Jézusnak ebben a témában is megvan a válasza: minden földi sikernél és megtapasztalásnál fontosabb, hogy Isten befogad majd az Ő országába.

Máté Tamás

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 3:1–13; Kulcsige: 1Thessz 3:3 „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”

Pálnak az a nyugtalansága van most előttünk, amit mi is érzünk akkor, ha nem érünk el valakit, pedig tudjuk jól: még jó lenne ott lenni mellette, bátorítani, látni lépéseit, életét. Egyfajta szülői felelősség ez, amit Pál most lelki atyaként él meg. Azon töpreng az apostol: vajon elég erős-e a fiatal gyülekezet hite? Kézzel-lábbal törekszik, hogy ott legyen mellettük, de nem sikerül. Végül Timóteust küldi el hozzájuk maga helyett. Meg a leveleit.