2022. november 28., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az Ő világossága által van világosságunk

Igehely: Zsolt 36:1-13; Kulcsige: Zsolt 36:10 „Mert nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.”

Isten csodálatos szabadítása lett a miénk: „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata” (Kol 1:13-14). Az ároni áldásban pedig Isten népére árad Isten arcának világossága: „Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Világosítsa meg az Úr az Ő orcáját te rajtad és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az Ő orcáját te reád, és adjon békességet néked!” (4Móz 6:24-26, Károli).

Ez a megvilágosítás szükséges, hogy láthassuk Isten kegyelmének és hűségének méreteit (6. v.), vagy az Ő igazságának nagyságát és ítéleteinek mélységét, gondviselését az ember és az állatvilág iránt. Az Ő világosságában láthatjuk, hogy szárnya árnyékában van hely a számunkra (8. v.). Ebben a világosságban értékelődik fel az Úr háza és annak bőséges javai (9. v.). A dúslakodás bővölködést jelent az Úr házában: az Ige áldása, az imádságok, a lelki énekek, emberek megtérése, szolgálati lehetőségek, a testvérek együttlakozása, ahova küldi az Úr az áldást és életet örökké. Az Ő világossága által látunk világosságot!

Tőtős János

DÉLUTÁN | 

„Minden lélek az enyém”

Igehely: Ez 18:4-13; Kulcsige: Ez 18:4 „Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.”

Isten Igéje csodálatos titkot nyilatkoztat ki: minden lélek az Istené. Van egy párhuzam az Úr Jézus főpapi imádságában: „Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál: tieid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédeidet megtartották” (Jn 17:6 Károli).

A bűnök, amiket Ezékiel felsorol, a világiasság jellemzői. Csak néhányat említsünk: bálványimádás, paráznaság, mások nyomorgatása, kihasználása, kizsákmányolás, uzsoráskodás (6-8. v.) Ezek a bűnök ma is jelen vannak, hiszen a világ istene megtölti a földet erőszakossággal, és Isten népét is igyekszik megfertőzni.

A megtéréssel azonban minden megváltozik. Bálványimádás helyett Istenimádás, erkölcstelenség helyett égi tisztaság, mások kihasználása helyett „kenyeréből ad az éhezőnek, a mezítelent felruházza” (7. v.), Isten törvényét megtartja, és hűségesen teljesíti. Az ilyen ember igaz, ő élni fog (9. v.).

A második zsoltár 8. verse ezt mondja: „Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket.” Nemcsak a Megváltó kérte el imádságban, hogy kik legyenek a tanítványai. Mi is kérhetünk megtérő embereket Istentől, akik egyik napról a másikra megváltoznak!

Tőtős János

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.