Igehely: ApCsel 10:17-33; Kulcsige: ApCsel 10:24b „Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket.”
Napjainkban a család számos támadásnak van kitéve. A sátán az Isten által megalkotott legrégebbi intézményt szeretné megsemmisíteni. A világ a bibliai családmodellt idejétmúltnak tartja. Ezért egyre több a válás, a szülők nélkül felnövekvő gyermekek és lázadó fiatalok. Sajnos a sátáni támadás a keresztyén családokat sem kerüli el. A felolvasott igében egy olyan családról olvasunk, ahol az édesapa bár pogány volt, mégis istenkereső.
Kornéliusz, mint katonatiszt szolgált a római birodalomhoz tartozó Izraelben, Czézáreában. Nem volt egy agresszív, durva katona. Isten Igéje úgy jellemzi, mint aki jámbor és istenfélő, szegényeken segítő és imádkozó. Még Izráelben is keresni kellett a hozzá hasonló embert. Kegyessége nem töltötte el vallásos büszkeséggel, mint ahogy ezt napjainkban sajnos látjuk. Ő felismerte, hogy valami még hiányzik az életéből. Az istenkeresése így összetalálkozott a bűnöst kereső Istennel, Jézus Krisztussal. Hogyan készült Kornélius az Ige hallgatására? Böjtölt, imádkozott és összegyűjtötte családját. Fontos számára az evangélium megismerése, de ez akkor teljes, ha ebben az áldásban családja is részesül.
Hogyan készülünk mi az istentiszteleti alkalmakra? Van előtte időnk elcsendesedni, kilépni a minket körülvevő világ taposómalmából? Tudunk-e áhítatos szívvel készülni és indulni az istentiszteletre? Jó dolog már szombaton készülni a vasárnapi istentiszteletre. Legyen előkészítve a ruha, a cipő. Keljünk fel időben, ne kelljen kapkodva indulni. Ne borítson ki az esetleges forgalmi dugó sem. Érkezzünk meg idejében.
És mi van utána? A vasárnapi ebéd közben az igehirdetés és az igehirdető megkritizálása, és ezzel mérgezzük fiatal gyermekeink szellemi világát? Vagy megosztjuk egymással a megértett igei igazságokat és bátorítjuk egymást a változásra, megtérésre? Kornéliusz házánal az igehirdetés megtérést eredményezett. A hallgatók hittel válaszoltak és bűnbocsánatot nyertek. Isten a Szentlélek kitöltésével igazolta megtérésüket, ők pedig a bemerítésben pecsételték meg hitüket.
Dimény Miklós
Magasztaljuk az Urat, hogy az Ő beszéde ma is élő és ható, és Szentlelke által ma is családokat változtat meg - Zsid 4:12
Légy hű mindhalálig! – Jel 2:1-11 (Jel 2:10b)
Vélemények a babiloni foglyokról
Igehely: Ez 11:14-21; Kulcsige: Ez 11:15 „Emberfia! A te testvéreidről, rokonaidról és Izráel egész házáról így beszélnek Jeruzsálem lakói: Messzire vetődtek az Úrtól; a miénk lett, a mi birtokunkba került az ország!”
Júda elhurcolása a babiloni fogságba több ízben történt. Az olvasott prófécia idején a nép egy részét már deportálták, de még állt a templom, és Jeruzsálemben még laktak zsidók. Ezékiel is fogságba került. Itt végezte prófétai szolgálatát. Isten kijelenti Ezékielnek, hogy mit gondolnak Jeruzsálem lakói azokról, akiket fogságba hurcoltak: „Messzire vetődtek az Úrtól, a mi birtokunkba került az ország!” A Jeruzsálemben maradtak között az a vélemény alakult ki, hogy ők különbek, igazabbak azoknál, akiket fogságba hurcoltak. Ők elvesztették örökségüket, mi pedig megkaptuk az övéket – vélhették a Jeruzsálemben maradottak. Minket szeret az Isten, őket bünteti, mert bűnösök. Valahogy így gondolkodtak Jób barátai is: Jób vétkezett, ezért Isten bünteti. Vagy az Úr Jézus idejében élők, akik hírt hoztak azon galileabeliek felől, akiket Pilátus megöletett. Jézus így felelt nekik: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileai emberek bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ezeket kellett elszenvedniük? Vagy az a tizennyolc, akire rádőlt a torony Siloámban, és megölte őket, vétkesebb volt minden más embernél? Nem! Sőt - mondom nektek: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.”
Ma is hamar ítéletet tudunk mondani, amikor valaki bajban van. Megmagyarázzuk, hogy véleményünk szerint, miért is került bele a „gödörbe”. Ám, ha mi kerülünk hasonló helyzetbe, hamar megváltozik a véleményünk.
Istennek más volt a véleménye a fogságban levőkről, mint a Jeruzsálemben élőknek. Az Úr csodálatos kegyelme és szeretete felragyog még az ítélet közepette is. A templomtól távol, az Úr lesz templomuk. A vallásos ceremóniát felváltja az Istennel való közösség. Isten megváltoztatja életüket, más szívet, új lelket ajándékoz, kőszív helyett hússzívet ád, és Isten törvénye a kőtáblák helyett immár szívükbe lesz felírva. Isten kegyelmes ígérete beteljesedik: a szétszóratás „egy kis időre” szól (16. v.), és a nép hazaérkezik: „Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek” (18. v.).
Mi is várjuk reménységgel a hazaérkezés pillanatát, és az addig hátralévő rövid időt töltsük a mi Urunk szolgálatában!
Dimény Miklós
