Igehely: Róm 5:8-11; Kulcsige: Róm 5:8 „Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.”
Isten nemcsak ideadta értünk Jézus Krisztust, hogy megváltson minket áldozata által, hanem akkor adta értünk Őt, amikor mi még bűneinkben voltunk. Előre ideadta Őt értünk, bár mi akkor még az ellenségei voltunk. Tehát előre kifizette a váltságdíjat, ezért semmi akadálya annak, hogy szeretetére válaszolva, mi hozzá térjünk. Aki Isten szeretetére válaszolt és megtért, a következőket tapasztalta meg életében:
1. Megigazított, igaznak nyilvánított minket. Ennek nagy ára van, Jézus Krisztus vére által lehetünk igazak. Ez új állapotról beszél, új kapcsolat van köztünk és Isten között, nem vagyunk többé ellenségei az Istennek. Az ember helyzete megváltozott.
2. Megmentett a haragtól, biztonságban van életünk, pontosabban az örök életünk. Amikor majd az ítéletkor a teremtett világ szembekerül Isten haragjával, az Istennel megbékült embernek nincs oka félelemre. Igaz, ez hit által lehetséges. Ez az ember része: hinni Istenben és a Fiúban: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta” (Jn 3:36).
3. Megbékéltetett önmagával. Milyen áldatlan állapot az, amikor nincs békesség a családban, a munkahelyen vagy talán szomszédok között. De annál nagyobb öröm és áldás, amikor békés állapot uralkodik. És nincs annál értékesebb az életben, mint amikor az ember és Isten között létrejön a békesség. Mikeás próféta Jézus születéséről szóló próféciájában is aláhúzza, hogy Ő fogja elhozni az igazi békességet. „A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség!” (Mik 5:3-4)
4. Megtartatunk, vagy más szóval üdvözülünk Jézus által. Ez összefoglalja önmagában az előzőket, hiszen a megigazulás, a megmenekülés, a megbékélés mind az üdvösségre utal és mutat.
Válaszoltál már hittel Isten szeretetére? Közötted és Isten között van békesség? Ha igen, ma hálás lehetsz, ha nem, akkor még ma jöhetsz Istenhez.
Rajna Ottó
Valljuk meg elesettségünket és kiáltsunk szabadulásért! - Zsolt 24:44-27
Az átalakulás iskolája – 1Móz 37:1-4; 39:1-6, 21-23 (Zsolt 56:12)
Az üdvözítő evangélium áldása
Igehely: Ef 3:1-13; Kulcsige: Ef 3:6 „Hogy tudniillik a pogányok örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézusért az evangélium által.”
Pál apostol, bár fogoly volt, nem a keserűségéről, esetleges gondjairól ír az efézusi gyülekezetnek. Bár voltak nehézségei, ő mégis az áldásról, az örömről kíván üzenni a testvéreknek. Ezek az üzenetek hozzánk is szólnak, és az áldások számunkra is érvényesek. Ügyeljünk mi is arra, hogy ha nehézségeken megyünk keresztül, a reménységünket ne veszítsük el, tudjunk túllátni az akadályokon hit által. Tudjunk másokat is bátorítani hitre, kitartásra, igaz reménységre minden időben.
Pál apostol megértette Isten kinyilatkoztatását, hogy az Ő kegyelme nemcsak a zsidóké, hanem a pogányoknak is szól. Ezt a titkot most felfedi az efézusi testvériségnek is, és különösen a nem zsidókra nézve részletezi ennek a kegyelemnek a mélyreható áldásait. A pogányok örököstársak a zsidókkal. Nemcsak a zsidóknak lehet reménységük egy örök országban, hanem azoknak is, akik nem a választott néphez tartoznak. Isten ránk is gondolt, nem hagyott tervén kívül minket, belefoglalt, fontosak vagyunk számára, ezért küldte értünk Jézust, a Fiát. Hát számunkra vajon fontos-e az Isten?
A pogány származásúak a Testhez, Jézus Krisztus egyházához tartoznak. Isten családjába tartozni kiváltság. János apostol így ír erről: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3:1). Éljünk mindig annak a tudatában, hogy nem e világhoz tartozunk, hanem az örömüzenet elfogadása, a megtérés által Isten nagy családjához.
Az ígéretek beteljesedésére várakozik a megváltott nép, és akik az Úrral új életet kezdtek, abban a reménységben élnek, hogy amit az Úr megígért, az mind beteljesedik. Megígérte, hogy visszajön övéiért, és ez az ígérete is igaz. A reménységben élők ennek beteljesedését megtapasztalják majd egykor. Megígérte, hogy helyet készít az övéinek a mennyek országában, és tudjuk, hogy ez is igaz, valós ígéret: „ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Jn 14:3).
Rajna Ottó
Új hozzászólás