Igehely: Jn 3:1-21; Kulcsige: Jn 3:5 „Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.”
A „kiskapu” kétféleképpen is értelmezhető: a bibliai értelmezés alapján: „Menjetek be a szoros kapun…” (Mt 7:13), vagy a világi közmondás alapján, aminek egy meghatározása így szól: „A törvényes módszerek, lehetőségek mellett mindig vannak félhivatalos lehetőségek, módszerek a törvény vagy a tilalom kijátszására, megkerülésére.” A Biblia alapján csupán egy kapun át lehet a mennybe jutni, ez pedig a szoros kapu. De ez automatikusan kizárja a világi közmondást: „Minden nagykapu mellett van egy kiskapu”. Emberek vagyunk és közel sem tökéletesek, ami azt jelenti, hogy egyetlen emberalkotta rendszer sem tökéletes, hanem kijátszható. Isten ellenben tökéletes, nem lehet kijátszani, a tervében nincsenek „kiskapuk”, ezért vagy a „törvényes” keretek között kerülünk az országába (a szoros kapun át), vagy sehogy! Köztes „kiskapu” nincs.
Amikor Nikodémus Jézushoz ment éjjel, akkor valószínű, hogy érdekelte Jézus, de nem az igazság. Jézusnak csodái felkeltették benne az érdeklődését, de nem vezették hitre őt. Az éjszaka, amikor Jézushoz látogatott, szimbolizálja azt a nagyobb lelki sötétséget, ami ebben az emberben volt. Nikodémus annyit megértett, hogy Jézus Istentől kell, hogy származzon, de nem többet. Állítása (2. v.) egy kérdést von maga után: „Szóval, ki vagy te?” Jézus ismeri Nikodémus legnagyobb problémáját, ezért a lényegre tér: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Az Ószövetségben a víz megtisztításra utal, a Lélek pedig a szívet változtatja meg (lásd: Ez 36:25-27). Jézus szavai tehát a megtérésről szólnak. Mikor Jézus már befejezte a Lélekről szóló magyarázatot, akkor János apostol egy magyarázattal bővítette a gondolatot (16-21. v.). A Jn 3:16 a Biblia egyik legszebb verse, amely arról szól, hogy Isten szeretete olyan nagy, hogy saját Fiát áldozta fel, hogy megnyissa az egyetlen kaput a mennybe. Jézus áldozata nélkül sem kis-, sem nagy kapu nem létezik (egyetlen sem). Halála pedig az egyetlen lehetőség.
De hol található ez a kapu? Nem kell világot járnod! Hunyd be a szemed (imádkozz) és ott lesz!
Pap Benjámin Roland
Kész szívvel-lélekkel, ének-zenével magasztaljuk a magasságos Istent! - Zsolt 57:8-12
Isten az ő oltalmát ígéri – 1Móz 28:1-5, 10-22 (Zsolt 91:1-2)
Az üdvözítő hit áldása
Igehely: Ef 2:1-10; Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”
Isten terve az, hogy Jézusban mindent egybeszerkesszen (Ef 1:10). Ez a terv részben úgy valósul meg, hogy Isten kibékíti magával az embereket, az általa választottakat (Ef 1:3-11). Úgy zsidók, mint pogányok ugyanabban a kategóriában vannak Jézus nélkül, és Jézus által ugyanazokban a kiváltságokban részesülnek (Ef 2:11-18). Mindenki kegyelemből és hit által részesül Isten megtartásában (Ef 2:8).
Az ember megváltása a Biblia alapján és itt különösen az efézusi levélben istencentrikus. Isten kezdeményezte az ember megváltását, az Ő szeretete motiválta és a kegyelme alapozta meg azt. Végső soron pedig az ember megváltásának az a célja, hogy bemutassa Isten kegyelmének gazdagságát a „következendő időkben” (Ef 2:7). Az efézusi levél 2:1-10 versei csakis arról szólnak, hogy mit tett Isten. Ami az emberi oldalt illeti, az csupán annyi, hogy halottak voltunk a bűn miatt, a „test” (bűnös természet) kívánságait hajtottuk végre és harag fiai voltunk. Azonban a változás nem belőlünk indul, hanem abból, hogy Isten gazdag volt az irgalmasságában, ezért megelevenített, azaz feltámasztott a lelki halálból (5-6. v.). A halott ember nem reagál, nem kommunikál és képtelen bármilyen emberi tevékenységre. Ez a hasonlat igaz lelki területen is. Ádámban mindnyájan meghaltunk és a halott ember hiába hallja az evangéliumot, nem fog reagálni arra. A megtérés nem úgy működik, hogy fele-fele (50% Isten kegyelme és 50% az ember része), hanem még a hit is, az, hogy hiszünk Jézusban, szintén Isten ajándéka (8. v.). Isten elevenített meg, Ő támasztott fel és Ő adta a hitet, hogy higgyünk, amikor halljuk az evangéliumot! Éppen ezért kegyelem a kegyelem! Nem dicsekedhet senki majd az utolsó napon (Ef 2:9) sem az emberek előtt: „én megtértem, te miért nem?”, sem az Isten előtt: „Uram, én mégiscsak szeretlek, mert megtértem, nem úgy, mint mások”. Az, hogy „mi” (hívők) hiszünk, kegyelem és isteni kiválasztás (Ef 1:3-14).
Látod már, hogy milyen nagy kegyelem a kegyelem? Vajon te miért kaptad a hit ajándékát, mások pedig nem? Jobb vagy te, mint mások? Érted már, hogy mi a kegyelem?
Pap Benjámin Roland
Új hozzászólás