Igehely: Ézs 61:1-3 ; Kulcsige: Ézs 61:1 „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.”
A Szentháromság kifejezés a legtöbb keresztyén felekezet tanítása szerint a három isteni személyre (Atya, Fiú, Szentlélek) vonatkozik. A szentháromságbeli személyek egységéről, egyenlőségéről és különbözőségéről szóló tan a Szentháromságtan. A Szentháromság kifejezés a Bibliában nem fordul elő, de már az Ószövetségben találunk olyan igeverseket, amelyek arra engednek következtetni, hogy Isten többes számban beszél: „azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz.” (1Móz 3:22) A Messiás ígérete szintén arra utal, hogy több személy van Istenben. A Megváltó minden kétséget kizárva nyilvánvaló, tökéletes, örökkévaló személyiség. Nemcsak, hogy Istentől van küldve, hanem egyenesen Istennek van nevezve: „ …és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya ...” (Ézs 9:5 (9:6)). A hármasság hangsúlyos szerepe a mai igénkben is nyilvánvaló. A Messiás kegyelemmel teljes eljövetele az Úristentől van, Aki felkente őt az Ő Lelkével, hogy a feladatát elvégezhesse. Az Újszövetségben pedig azt látjuk, hogy a hívő ember háromféleképpen élheti, tapasztalhatja meg az egyetlen Istent. Az újszövetségi üdvtörténet minden nagy fordulója a Szentháromságnak egy-egy ünnepélyes kinyilatkoztatásával áll kapcsolatban. 1) Jézus Krisztus születésekor, amikor Gábriel arkangyal hozza a nagy hírt Máriának: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” (Lk 1:35) 2) A nyilvános szolgálatának megkezdésekor: „... és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Mk 1:10-11) 3) Nyilvános tevékenységének a végén: „... én pedig kérni fogom az Atyát, és másik pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké.” (Jn 14:16). 4) Mennybemenetelekor: „… megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében”. (Mt 28:19)
Amikor imádkozol, kihez imádkozol? Amikor hálát adsz, kinek adsz hálát? Amikor segítséget kérsz, kitől kéred?
Szekrényes Pál
Valljuk meg az egy igaz Istent, és a Benne kapott csodás egységet! - Ef 4:4-6
A helyreállás útja – 1Móz 42:1-24 (Ám 9:11)
Az üdvözítő erő áldása
Igehely: Ef 3:14-21; Kulcsige: Ef 3:20 „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint.”
Üdvösség alatt elsősorban a bűntől és annak következményétől való szabadulást, valamint az örök élet elnyerését értjük. Üdvösséget csak az Istenbe vetett élő hit által lehet kapni, kegyelmből. Az ember önereje által nem tudja üdvözíteni magát. Az Istentől jövő segítség, kegyelem és erő által üdvözülhetünk. Az Újszövetség hirdeti, hogy „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4:12) Pál apostol, - amikor meghajtja térdeit Jézus Krisztus Atyja előtt- fő kérése az, hogy azok, akik már üdvösséget nyertek Krisztusban, megerősödjenek a belső emberben a Lélek által. Isten bennünk munkálkodó ereje képessé tesz arra, hogy megtegyünk olyasmit, amit nélküle képtelenek lennénk megtenni:
1. A bünös szokásokat, az óemberi megnyilvanulásokat, a test cselekedeteit az Ő ereje által elhagyhatjuk és legyőzhetjük. Hála Istennek azért, hogy megbocsátja bűneinket és ki is szabadít a bűn rabságából az Ő hatalmas ereje által. Van üdvözítő erő, amely által akármilyen bűntől meg lehet szabadulni. Ez az üdvözítő erő egyik áldása, amit megtapasztalhatunk, amikor Kriszus hit által a szívünkbe költözik.
2. Egy másik áldás pedig az, hogy ellenállhatunk a kísértéseknek és a kísértőnek, aki a világban, a környezetünkben munkálkodik. „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” (1Jn 2:15) Minél erősebb a Krisztus iránti szeretetünk, annál inkább gyengül a világ iránt való vonzalom, és erőt nyerünk a kísértések legyőzésére. Ez is egy csodálatos áldása az üdvözítő erőnek. Isten folyamatosan üdvözít, azaz megtart az üdvösség útján. A környezetünk nem változik, de bennünk nagy változások mennek végbe az Ő ereje által.
3. Az üdvözítő erőnek egy következő áldása a tanúságtételben és az Isten dicsőítésében nyilvánul meg. Ez az erő azt munkálja az ember szívében, hogy Isten tetszése szerint és Isten dicsőségére élje az életét. Ez ad neki örömöt, boldogságot, ha így élheti az életét.
Szekrényes Pál
