2022. január 30., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Leprások tisztulnak meg

Igehely: Lk 7:18-23; Kulcsige: Lk 7:22 „Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium.”

Jézus Krisztus azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, hogy az eltévedt juhokat megkeresse és hazavezesse, a vakoknak visszaadja szemük világát, a sánták újra járjanak, a halottak feltámadjanak, leprások meggyógyuljanak, ördöngösök megtisztuljanak. Mindezek a jelek egyértelműen bizonyították, hogy az Istentől jött. Nikodémus is ezt mondja: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele” (Jn 3:2).

Mégis vannak kételkedők? A sokaság ingadozott az elfogadás és az elutasítás között, még Keresztelő Jánost is megérintette valamiféle kétkedés, bizonytalanság: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11:3). Pedig épp ő hirdette róla korábban: „Íme, az Isten Báránya!” (Jn 1:36). A Lélek bizonyságtevésében is kételkedik.

A bizonytalanság, félelem, hitetlenség vajon nem a lelki lepra tünetei? Ő az, vagy nem Ő az? Higgyek, vagy ne higgyek? Tegyem, vagy ne tegyem? Sok hasonló kérdés korlátozza az Istennel való bensőséges kapcsolatot, míg kiszorul a lelki élet perifériájára, a magam emelte barikádok mögé. Mint egy Jézus korabeli leprás élete, aki távol élt mindentől és mindenkitől.

Jézus a kétkedő szavak után munkájával igazolja magát: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium” (Mt 11: 4-5). A küldöttek láthattak, maguk is megbizonyosodhattak, de Jézus kijelentése volt a válasz a kérdésre. Ő munkálkodik, mert ezt látja az Atyától: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5:17). Ez a munka ma is folytatódik, de látja-e a ma kétkedő embere Jézus munkáját? Amit ma akar tenni, az botránkozás lehet sokaknak, mert nem ember szerint munkálkodik, hanem Isten szerint.

Kedves olvasóm, nem vagy-e megfertőződve kétkedéssel, mint valami lelki leprával? Emeld fel a fejed, hisz Jézus Krisztus leprásokat tisztít ma is! Vállald fel előtte állapotodat, és mondd neki: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!” A Mester pedig meg fogja tenni.

Molnár Ottó

Imaáhítat: 

Könyörögjünk testi és lelki gyógyulásokért, teljes egészségért! - 3Jn 2

Bibliaóra: 

Új élet hit által – Róm 6:1-18 (Róm 6:22)

DÉLUTÁN | 

Közbenjárás a megromlottakért

Igehely: 5Móz 9:7-29; Kulcsige: 5Móz 9:12 „Akkor ezt mondta nekem az Úr: Indulj, eredj le gyorsan innen, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik, és bálványszobrot készítettek maguknak.”

„Csak addig hívő, amíg meg nem szárad rajta a bemerítés vize” – hallottam román testvérektől. De az ilyen vajon érti, hogy mit jelent szövetséget kötni Istennel? „Mikor Istennek fogadást teszel, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. Amit fogadsz, megteljesítsd!” (Préd 5:4)

A választott nép a Sínai-hegynél elkötelezi magát Istennek. Megfogadja, hogy amit kíván tőlük az Úr, azt teljesíteni fogják. Sajnos, nagyon rövid életű volt a fogadalom, mint sok esetben, napjainkban is. Negyven nap, míg Mózes az Úrnál van, és bekövetkezik a nép romlása: öntött borjút készítettek, és istenként tisztelték. „Hamar letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nekik, öntött bálványt készítettek maguknak.” Egyiptom elmaradt a hátuk mögött, otthagyták a házakat, a robotmunkát, a póréhagymát, a dinnyét. Magukkal vitték állataikat, meg nem kelt kenyerüket, aranyukat, ezüstjüket, és szívükben a bűnt, a bűn utáni vágyódást. A fertőző vírust magukban hordozták, a megromlott állapot ennek tudható. Kijöttek Egyiptomból, de Egyiptom bennük maradt. A megtérés nemcsak „társaságot” vált, hanem egy teljesen más életvitelt, a vírus megfékezését, megöldöklését jelenti. Sajnos, a romlás veszélye még így is megmarad.

Isten szíve megnehezedik, haragja felgerjed a megromlott népre, sőt Áronra is. A bűn következménye a pusztulás. Isten haragja rettenetes. Mózes, aki nagyon jól ismerte az Urat, tudta ezt, és közbenjárt a népért. Odaállt könyörgésben, böjtben az Úr elé: „Uram, Isten! Ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, akit a te nagyságoddal szabadítottál meg, akit erős kézzel hoztál ki Egyiptomból. Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét!” Mózes megoltotta Isten haragjának tüzét, mert közbenjárt a megromlott népért, az ősatyákra hivatkozva. A felolvasott részben Mózes a népet alázatosságra, istenfélelemre inti.

Vannak ma is Mózesek, akik közbenjárnak a megromlott népért? A tönkrement állapotból ma is van gyógyulás a keresztnél, ahol Jézus Krisztus vére megtisztít minden bűntől, eltörli bűneinket. Főpapként folyamatosan közbenjár értünk az Atyánál.

Molnár Ottó

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Thessz 3:1–12; Kulcsige: 2Thessz 3:4 „Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni.”

Pál bízott a gyülekezetben, hogy amit kér tőlük, azt meg is fogják tenni. Pálnak való engedelmességükkel az Istennek való engedelmességüket bizonyították. Engedelmességük abban állt, hogy elhatárolódtak a gyülekezetben megjelenő tévtanítástól, és azoktól, akik tétlenül éltek. Abban mutatkozott meg a megbízhatóságuk, hogy ragaszkodtak a Páltól tanultakhoz. Mi elhatárolódunk-e a gyülekezetben megjelenő bűnöktől? Bűnnek tartjuk-e azt, amit az Írás annak tart, vagy igazodunk a mai kor szokásaihoz, elvárásaihoz? Számunkra ki vagy mi a mérce?