Igehely: Lk 7:11-17; Kulcsige: Lk 7:16 „Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.”
Amikor Jézus Nain városához közeledett, a jelenlevők egy különös találkozásnak voltak tanúi. Az élet menete találkozott a halál menetével. Vajon mi fog történni e találkozás eredményeképpen? Jézus vajon csak elmegy mellettük, fejet hajtva a halál megdöbbentő hatalma előtt? Jézus Krisztus maga a feltámadás és az élet, és hogy ezt mások is megértsék, ezért szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Az emberek felismerték, hogy „nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét”. Nem történt ilyen nagy csoda Illés és Elizeus próféta óta. Nagyobb volt ott Illésnél és Elizeusnál!
Jézus Krisztus, aki Isten egyszülött Fia, eljött a mennyből, mint a legnagyobb próféta. Ő testközelből is szembenézett a halállal. A Golgotán az Élet végérvényesen legyőzte a halált. Az Úr ma is, ha szembejön velünk, nem mondhat mást, mint ezt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Engedelmeskedjünk Isten szavának, és támadjunk fel egy új napra, egy új életre! Dicsérjük Istent, mert tőle kaptunk új esélyt az életre!
Nagy Ferenc
Az elbizakodottság ítélete
Igehely: 5Móz 32:15-20; Kulcsige: 5Móz 32:20 „És ezt mondta: Elrejtem az arcomat előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, akikben nincsen hűség.”
Mózes ezt az éneket nem sokkal halála előtt kapta Istentől, hogy legyen ez emlékeztetőül Izráel népe számára abban az időben, amikor az Ígéret földjén fognak lakni. Isten előre látta, hogy ha nem vigyáznak, a bőség és a gazdagság felfuvalkodottá teszi és eltávolítja őket Istentől. Isten azért vitte be népét Kánaánba, mert meg akarta őket áldani. Az ember sokszor vágyik az áldásra, de bűnös szíve nem tudja az áldásokat helyesen kezelni. A bőség állapotában az ember lelkének gyönyörűsége már nem Isten lesz, hanem a földi jólét és gazdagság. Isten ebben a szomorú énekben kifejezi bánatát, amit népe iránt érez. Hűtlenségük miatt az Úr haragjában teljesen el akarta őket törölni a föld színéről. De önmagához való hűségéért és az ellenség elbizakodottsága miatt nem tehette, hogy teljesen kiirtsa őket. Izráel népe még az Istentől való elhajlás előtt hallhatta az ítéletet, mégsem riadtak vissza attól, hogy a bálványoknak áldozzanak.
Az ige ma is hirdeti Isten eljövendő ítéletét. Vajon leszünk-e elég bölcsek, hogy Jézus Krisztus kegyelme által az eljövendő haragtól megmeneküljünk? Milyen jó, hogy a mennyei Kánaánban már nem gonosz szívvel fogunk bejutni! Csak megújult szívvel örökölhetjük Isten országát!
Nagy Ferenc
Új hozzászólás