Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:42 „Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.”
Ha odalépünk egy automatához, és bedobjuk a megfelelő pénzösszeget, elvárjuk, hogy azonnal kiszolgáljon minket a kiválasztott termékkel. Milyen csalódást és felháborodást okoz, amikor ez valamiért nem történik meg! Ilyenkor talán rá is csapunk az automatára, mintha ezzel jobb belátásra tudnánk bírni. Biztosak vagyunk benne, hogy a hiba nem bennünk, hanem az automatában van. Meg se fordul a fejünkben, hogy talán mi dobtunk bele rossz pénzérmét, vagy épp nem olvastuk el, hogy a készülék hibás. Ösztönösen másokban keressük a hibát. Úgy gondoljuk, hogy mi megítélhetünk másokat, de más ne ítéljen meg minket. Mi rosszat mondhatunk másról, de más ne mondjon rosszat rólunk.
Az élet törvényszerűsége, hogy amit vet az ember, azt aratja is. A viszonzást soha ne emberektől, hanem Istentől várjuk! Ő mindig igazságosan fizet. Amilyen mértékkel mérünk, olyan mértékkel mér Isten nekünk is. Ahogyan megbocsátunk másoknak, úgy bocsát meg Isten nekünk is.
Szabaduljunk meg attól a képmutatástól, hogy azt gondoljuk magunkról, hogy másoknál különbek vagyunk. Kövessük az Úr Jézus példáját, és járjunk az Ő világosságában! Csak akkor lehetünk vakok vezetői, ha Jézus a szemünket már meggyógyította.
Nagy Ferenc
Közösségvállalás a nyomorúságban
Igehely: Fil 4:10-14; Kulcsige: Fil 4:14 „Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.”
Pál apostol megtanulta, hogy hálás és elégedett legyen minden élethelyzetben. Bízott Isten gondviselésében, aki csodálatos módon, a hollókon keresztül Illést is táplálni tudta. Most Isten a filippi gyülekezetet használta fel abban, hogy Pál apostol szükségeiről gondoskodjon.
Átalában, ha kapunk valamit, azt szoktuk mondani, hogy köszönjük, amit küldtetek, de igazán nem kellett volna. Máskor ne küldjetek semmit, mert mindenünk megvan! Ezzel rossz érzést kelthetünk az adakozóban, és kiolthatjuk belőle azt a vágyat, hogy máskor is hasonlóképpen cselekedjen. Figyeljük meg, hogy Pál apostol nem így beszél, hanem inkább megdicséri őket ezért a nemes gesztusért. Nem azért örül, mert ajándékot kapott, hanem azért, mert végre látja, ahogy a Szentlélek egyre buzgóbban munkálja bennük a könyörületet és a segítőkészséget. Pál apostol buzdítja a filippieket, hogy jól tették, amit tettek, de ne csak vele tegyék meg, hanem minden szenttel és szükségben levővel! Megváltónk arra hív minket is, hogy vállaljunk közösséget a nyomorúságban levőkkel. Jézus azt mondja: „amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Mt 25:40b).
Nagy Ferenc
Új hozzászólás