Igehely: Lk 8:1-3; Kulcsige: Lk 8:3 „Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket.”
Asszonynak lenni nehéz feladat, de kiváltság is. Mai igénkben néhány asszonyt látunk, akik ott vannak Jézus körül, és szolgálnak neki, más teendőiket félretéve. Ragaszkodtak a Mesterhez.
Az asszonyok jelenléte és mindennapi szolgálata fontos volt az Úrnak, és fontos ma is gyülekezeteink számára. Fontos, hogy mindenki megtalálja szolgálati területét a gyülekezetben. Amid van, abból kell szolgálnod!
Kedves nőtestvérem, tudd meg, hogy Jézus számára nagyon fontos vagy! Számít a szolgálataidra! Nemcsak a konyha, a gyerekek, a háztartás, a férj létezik, akiket neked kell ellátnod. Forgolódj a Mester körül a konyhában, a gyermeknevelésben, a háztartásban, szolgáld Őt először! Krisztus hív, jöjj elő, asszonytestvérem, töltsd be a szolgálatodat teljesen, mint az újszövetségi asszonyok, pl.: Magdalai Mária, Johanna, Zsuzsanna, Fébé, Priszcilla, Loisz.
Kedves testvérem, gondolkozz el azon, hogy mit teszel azért, hogy a feleséged, lányod több időt áldozhasson Jézusra? Ne akadályozd őt a szolgálatban, járj előtte, és engedd őt gyönyörködni az Úrban. Vigyázz az egyensúlyra! „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vigassággal” (Zsolt 100:2).
Molnár Ottó
Kegyelmi idő
Igehely: Lk 13:6-9; Kulcsige: Lk 13:8-9 „De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki!”
Hűvös alkonyatkor keresi Isten az embert a kertben. Hűvös alkonyatkor jön a gazda gyümölcsöt keresni a fügefáján. „Hol vagy?” – kérdezte Isten. „Hol a gyümölcs?”– kérdi a gazda. Már három éve keresi a gyümölcsöt, de még most sem talált. Az elrejtőzött ember, a meg nem termett gyümölcs, a bűn, a gondatlanság ítéletet von maga után: „Vágd ki!” De valaki belekiált a hűvös alkonyat rettenetes csendjébe: „Kegyelem! Várj még egy évet!” A Vincellér az. S munkába lendül, dolgozik szakadatlan. Körülássa, megtrágyázza, kapálgatja, szeretgeti, hátha terem. A durva szerszám kezéből vért csal elő, homlokán gyöngyözik fájdalmas kínja. A töviseket koszorúba fonja…
Kegyelmi év, kegyelmi nap, perc… A sok is elfogy, de a kevés is elég lehet. A kegyelem ma még a tied lehet. Ha letelt a kegyelmi éved, a hűvös alkonyatban jön a számadás. A kertkapu nyikorog! Jön valaki. A Gazda az! Rád néz, többé nincs titok: „Hol vagy? Hol a gyümölcs?” A Vincellér nem szól. Ott áll, de hallgat. Örülnek vagy búsulnak-e rajtad?
„Van még számomra is bocsánat, Van Megváltó, Ő az enyém… / Halálban hevertem, de Ő felemelt, / Az életem ára szíve vére lett… / És én is elkezdem öröménekem, / Repesve, új hangon zeng dicséretem, / Mikor az Úr Jézus, az én Uram, Jézus / Jön, hogy engem is elvigyen.” (HH 746)
Molnár Ottó
Új hozzászólás