Igehely: Lk 9:51-56; Kulcsige: Lk 9:56 „Mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Azután elmentek egy másik faluba.”
Jézus Samárián halad keresztül, és előre küld két tanítványt, hogy szállást keressenek. A Mestert nem szívesen látják ott. Elutasítják. Ez meglepte a tanítványokat, nem számítottak rá.
Ebből megtanulhatjuk, hogy a mi életünkben is lesznek ilyen megtapasztalások. Ahol nem fogadnak el minket, onnan továbbmegyünk, mert mások várják, hogy bemutassuk az evangéliumot. A tanítványok nem tudták elfogadni az elutasítást. Szívükben harag gyűlt az ellen a település ellen, amelyik nem akarta befogadni Jézust. Szokatlan dolgot kérdeznek Mesterüktől: akarja-e, hogy tűz eméssze meg ezeket? Jézus válasza határozott NEM. Kérdést intéz tanítványaihoz: tisztában vannak-e vele, hogy milyen lélek lakozik bennük? Amikor a másikra akarunk támadni, mindig vizsgáljuk meg előbb: Milyen lélek van bennem?
A tanítványok három évet töltöttek el Jézus mellett, és még mindig van bennük ilyen gyilkos gondolat. Lehetséges? Sajnos, igen. A megoldás nem a bosszúállás. Jézus világossá teszi, hogy Ő azért jött, hogy megtartsa az emberek lelkét. Nekünk is ez a feladatunk, hogy lelkeket mentsünk.
Szűcs Attila
Bátorítsuk egymást!
Igehely: Zsid 10:24-25; Kulcsige: Zsid 10:25 „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”
Isten igéje figyelmeztet ma bennünket, hogy egymást kölcsönösen bátorítsuk szeretetre és jó cselekedetre, vigyázva egymásra. Ha az Úr Jézus magához vonzott minket, akkor vonzódnunk kell az övéihez, akik a lelki testvéreink. Isten gyermekei vagyunk, nyilvánvaló kell, hogy legyen közöttünk az egymás iránti testvéri szeretet. Ha időt szánunk az Úr Jézusra, akkor ápoljuk a lelki testvérekkel való közösséget is, osszuk meg egymással hitéletünk tapasztalatait! Ha az Úrhoz tartozunk, akkor egymáshoz is tartozunk.
A 25. versben egy újabb figyelmeztetést találunk. A gyülekezet elhagyása a hit elhagyását mutatja, a reménység hiányát és a szeretet meghidegülését. Már akkoriban is problémát jelentett az, hogy egyesek felhagytak a gyülekezeti alkalmak látogatásával. Ma is valós probléma ez. Mi húzódhat meg a háttérben? A kérdésre sok választ kapunk. Egyik lehetséges válasz az elkötelezettség hiánya. Sokak szívében hiányzik az elkötelezettség Isten felé, ezért a gyülekezet felé sem tudnak elköteleződni. Ezért Isten Igéje ma arra hívja fel figyelmünket, hogy bátorítsuk egymást.
Szűcs Attila
Új hozzászólás