2022. február 22., kedd

DÉLELŐTT | 
Visszaadta az apjának

Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:42 „Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.”

Tegnap reggel láttuk, hogy a hegy az a hely, ahol Istennel lehet találkozni, a völgy pedig az, ahol az emberek élnek. A hegy az, ahol jó lenni, a völgy az, ahol betegség van, démonok vannak, kudarcok vannak. Az Úr Jézus nem maradt fenn a megdicsőülés hegyén. Megtehette volna, de akkor nincs kereszt, nincs megváltás. De az Úr Jézus visszatért a hegyről. Újból az emberek között van. Azért jött erre a földre, hogy az ördög munkáit lerontsa. Golgotai keresztjének áldozatával legyőzte a világ fejedelmét, a hazugság atyját, az emberölőt, a Sátánt. Ő a Szabadító, aki azért jött, hogy megszabadítsa népét annak bűneiből!

Látjuk e történetben, hogy az apa csak akkor ment Jézushoz, amikor a tanítványok nem tudták kiűzni a démonokat. Sajnos, napjainkban is van ilyen hívő, aki embertől vár segítséget. Mi, emberek, nem tudunk senkin segíteni. Mi egyetlen dolgot tudunk: azt, hogy rámutassunk Jézusra. Egyedül nála van megoldás. Őhozzá menj, mert övé a hatalom! Rajtad is tud és akar segíteni. Kérjed bátran és hittel!

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

Maradandó érték

Igehely: Mt 25:34-40; Kulcsige: Mt 25:40 „A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.”

„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot!” Kik ezek az áldott emberek? Ezek a jót cselekvők, az enni adók, a szegényekről gondoskodók, a betegeket meglátogatók. „Örököljétek az országot!” – Az örökség nem érdem.

Azt mondja Jézus Krisztus: „a legkisebb atyámfiai közül”. Egyik atyafi a másikon segít, így tanít, és erre bátorít Isten Igéje. „Mert éheztem, és ennem adtatok.” Isten igéje kiemeli, hogy nem a jó cselekedetekért kapunk üdvösséget, hanem fordítva: mivel üdvösségünk van Krisztus által, ezért lehetetlen dolog, hogy ne cselekedjünk jót.

Azon a napon, amikor elébe állunk, kiderül, hogy minden fel van írva. Még az is, amikről a hívő azt mondja: „mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna?” A legkisebb dolgok is fel vannak jegyezve. Talán a hívő ember elfelejti, de az Úr Jézus nem. Ezek a tettek jutalmat kapnak az utolsó ítéletkor.

Testvér, hogy állsz ezekkel a jó cselekedetekkel? Ne feledd, ez az igazán maradandó érték!

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.