2022. december 29., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Isten Igéje megtartó erő

Igehely: Zsolt 119:89-96; Kulcsige: Zsolt 119:92 „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.”

Az Ige nélküli ember a pusztulás szánalmas, siratnivaló embere. Önnön bukott ember-voltának nyomorúságában fog elsorvadni (92. v.) békességes körülmények között is, hogy nyomorúsága a kárhozatban teljesedjék örök gyötrelemmé. Egymást pusztítják a pusztulók (95. v.) a végesség világában (96. v.) – mert elmúlik ez a világ, és minden, mi benne van. Isten szavát figyelmen kívül hagyva vagy megtiporva ilyen félelmetesek a kilátások és ilyen kegyetlen a valóság – álomképekbe, hangulatokba, hamar szétmálló sikerélményekbe csomagolt, hosszú fájdalom, gyors pusztulás. De a befogadott és megtartott Ige minden körülmények között megtart, a halálon át a dicsőséges örökkévalóságra. Az Ige örök! A befogadott és megtartott Ige bennünk a Krisztus lelkületének romolhatatlan gyümölcseit termi. Az Ige éltet! A befogadott és megtartott Ige örömre, megelégedésre, hálaadásra késztet. Az Ige munkálkodik! Gyönyörködünk-e, vigasztalódunk-e, erősödünk-e benne naponként?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

„Az Úr lesz örök világosságod!”

Igehely: Ézs 60:15-22; Kulcsige: Ézs 60:20 „Nem megy le többé a napod, és a holdad sem fogy el, mert az Úr lesz örök világosságod, letelnek a gyászod napjai.”

Isten ígéretei népének felemeléséről, meggazdagításáról és megtartatásáról Jézus Krisztusban teljesedtek és teljesednek be. Őáltala nyer maradéktalan vigaszt, akit ok nélkül gyűlölnek, aki magányos életmódra kényszerül. Őbenne válnak mennyei kincsek gyűjtését segítő eszközeinkké a világnak a kényelem szolgálatára szánt eszközei. Őérette valósítja meg rövid idő múlva minden tervét az Isten. A személyes és gyülekezeti életünkre vonatkozó ígéretek fénysugarai éltetnek, táplálnak minket, de milyen dicsőséges lesz a beteljesedés romolhatatlan napja az ő egész valójában! Amikor letöröl szemünkről minden könnyet, és e kicsiny, megtépázott nép fehérruhás, megszámlálhatatlan ezerekké nő! Ő fog ránk ragyogni: az Úr Krisztus, mint örök világosság. Addig is járjunk az Ige szövétnekének fényében lépésről lépésre, pillanatról pillanatra – a megígért időtlenségig!

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 2:15–17; Kulcsige: 1Móz 3:6 „Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett.”

Ha az Édenkert történetének motívumaira gondolunk, a legtöbbünknek a kígyó és az alma jut eszébe? Honnan jött az alma képe elénk? A válasz a korai egyház tanítóinál keresendő, közülük is Szent Jeromosnál. Jeromost bízta meg I. Damasus pápa, hogy fordítsa le a héber és görög szentírási szövegeket az akkori latin köznyelvre. A latin gonosz és az alma szó pedig ugyanúgy hangzott: malus. A héber a peri szót használja a gyümölcsre, amely vonatkozhat ugyanúgy almára, fügére vagy akár citromra is.