Igehely: Ezsd 8:1-20; Kulcsige: Ezsd 8:15 „Összegyűjtöttem őket az Ahavába ömlő folyónál, és ott táboroztunk három napig. Szemügyre vettem a népet és a papokat, de a léviták közül nem találtam ott senkit.”
2021-ben a világjárvány idején jelentős eltérést tapasztaltunk Erdélyben a gyülekezeti összejöveteleket látogatók és a gyülekezeti taglétszám közt. Amint természetes és várható volt, az idősek és a magányosok egy része óvatosságból rendszeresen otthon maradt.
Kr.e. 458-ban, Ezsdrásék idején, jelentős eltérést tapasztaltak az Ahavába ömlő folyónál táborozó, véglegesen hazatérni vágyó, és a Babilóniába hurcolt, de még ott élő zsidók között. Az alapos vizsgálat meglepő módon derítette ki, hogy ha egy családból megjelent valaki, szinte mindenik hozott magával még 28-30 férfit. Ezzel szemben a léviták közül senki sem jelentkezett önként a hazatérésre. Valószínűleg a kényelmesség, a megszokás, az óvatosság késztette őket erre.
Ezsdrásék bölcs pótintézkedése következtében, amin Isten jóakarata nyugodott, sikerült meggyőzni még jónéhány lévitát és 220 templomszolgát a hazatérésre. A léviták közül akadt olyan, aki 18 testvérével, vagy más pedig 20 fiával vállalkozott a nagy útra! A másodjára csatlakozók, kettő kivételével, szintén csoportosan érkeztek. Érdemes próbálkozni összetartozásunk erősítésével az Isten ígéreteinek fényében!
Vass Gergely
Menjünk eléje hálaadással!
Igehely: Fil 4:6-7; Kulcsige: Fil 4:6 „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”
A 95. zsoltár keletkezésének idején ez a felhívás azt jelentette, hogy hallgatói menjenek el Isten templomába, hogy ott egymással testvéri közösségben adjanak hálát azért a biztonságért és megszámlálhatatlan jóért, amit Istenüktől kaptak.
Számomra azt is üzeni, hogy mielőtt újabb áldások özönét tapasztalnám meg életemben és magam körül, járuljak Isten elé hitből és reménységből fakadó hálaadással a bekövetkező, általa tervbe vett, várt áldásokért is.
Pál apostolnak a filippiekhez címzett leveléből kijelölt két verse előtt az Úr közelségéről olvashatunk. Valóban meg kell ragadnunk minden alkalmat, amikor az Urat lélekben-szellemben közel tapasztaljuk magunkhoz – de még akkor is, amikor nagyon távolinak –, hogy hozzá közeledjünk, és imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjuk fel kéréseinket előtte. Annál is inkább, mert az Úr Jézus Krisztus visszajövetele időben is közel van.
Ennek következtében bensőnket megmagyarázhatatlan isteni békesség (csend, derű, nyugalom) tölti be, hisz minden emberi értelmet felülhalad. Így szívünk és gondolatunk Krisztus Jézusban érzi jól magát. Ott biztos őrizetben van.
Vass Gergely
