2022. április 28., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Felismerte álnokságukat

Igehely: Lk 20:20-26; Kulcsige: 20:26 „Így tehát nem tudták tőrbe csalni a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.”

„Szabad-e a császárnak adót fizetni?” Újabb kérdés, újabb cselvetés. A buktató valóban óriási, és csak Isten Fia, – akiben „van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol 2:3) - tud ilyen gúzsbakötött helyzetben megfelelni. Ő most is felismerte álnokságukat, hogy „gonoszt gondoltak szívükben”. (Mt 9:4) Ennek megfelelően egy magasabb, erkölcsi szintre emeli a kérdést. Egy dénárt kér, ami azonnal elő is kerül egy zsidó zsebéből. Az érmén a császár képe látható és két felirat olvasható. Egyik oldalán: „Tiberius…az isteni császár…”, a másikon: „Pontifex maximus” – azaz ő a főpap. Már pedig egy igaz izraelita szemében ez két súlyos istenkáromlás! A kérdezők saját kelepcéjükbe estek(!), hiszen nem Jézus, hanem ők azok, akik lépten-nyomon élnek ezzel a pénzzel. És az is kiderül, hogy ők nincsenek tisztában adó(s)ságuk kérdésével – sem a császár, de legfőképpen Isten felé. Adósak a Tőle távol maradt szívükkel (Mt 15:8) – egész álnok életükkel!

Rajtad, rajtam Isten képe van. Ma gondolsz-e arra: mivel vagy Neki adósa?!

Leopold László

DÉLUTÁN | 

Az engedelmesség áldást szül

Igehely: 5Móz 11:8, 21, 26-28; Kulcsige: 5Móz 11:27 „Áldást, ha hallgattok Isteneteknek, az Úrnak parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok nektek.”

Az Ábrahámnak tett ígéreteket, a vele kötött szövetséget az Úr – az ősatyákon át – generációról generációra megújította. Ez történt a Sínai-hegy lábánál is. A korábbi ígéret ekkor immár aktuális cél is: eljutni és birtokba venni a „tejjel és mézzel folyó” Kánaán földjét. Isten vezeti őket, minden feltétel adott a sikerhez. És mi történik? A negyven nap alatt is megtehető útból negyven év vándorlás lett. A siker helyett kudarc; mi több, büntetés: a nép nem mehet be az ígéret földjére. És miért nem? Mert nem tanulta meg: „Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál…” (1Sám 15:22)

„Hit által engedelmeskedett Ábrahám”, és ez áldássá lett számára: így „költözhetett át az ígéret földjére”. (Zsid 11:8-9) Mi Krisztusnak, „az egynek engedelmessége által” lehetünk „igazakká.” (Róm 5:19) Az Ő megtöretett teste és kiontatott vére volt a Vele való szövetségkötésünk ára. És mi ezt elfogadtuk, „hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” De mindennek feltétele Mózes korától mindvégig, ugyanaz: „ha engedelmesen hallgattok szavamra…” Íme, igeszakaszunk bizonysága: az engedelmesség áldást szül, de az engedetlenség átkot és halált. A választás neked is adott. „Válaszd hát az életet”! (5Móz 31:19)

Leopold László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.