2021. szeptember 23., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Mózes, aki látta a láthatatlant

Igehely: Zsid 11:23-31; Kulcsige: Zsid 11:24-26 „Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább vállalta Isten népével együtt a szenvedést, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel többre becsülte Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett.”

Mózes élete a hitnek köszönhető: szülei hite miatt maradt életben, aztán pedig hitből való cselekedetek sorozatát élte át. Mikor először elhagyta Egyiptomot, az nem az Istenbe vetett hite miatt volt: gyilkosság miatt menekült. A kivonulás már hitből volt: ahelyett, hogy egyiptomi főúr legyen, inkább választotta a zsidó néppel való együtt nyomorgást, mely azzal kezdődött, hogy előttük a tenger volt, utánuk az üldöző hadsereg. Hit által vállalta a sivatagi bolyongást a paloták kényelme helyett.

Jól választott: mintha végig látta volna, hogy mi következik. A hit nem vak. Látja, amit a földi szem nem lát, és az emberi értelem bolondságnak tart.

Kisded Ernő

DÉLUTÁN | 

Péter ígérete és tagadása

Igehely: Mt 26:31–35, 69–75; Kulcsige: Mt 26:33 „Ekkor Péter így szólt hozzá: Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.”

Péter nem számította magát a ,,mindenki” közé: a gyengék, a kezdők, a bűnösök közt megtörténhetik, hogy ígéretüket megszegik, letagadnak valamit, de ővele soha nem eshet ez meg. Biztos, hogy nem hitte el Jézus szavait sem, hogy ,,még ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal…” Ennél jóval többnek gondolta magát.

És beteljesedett, ami jobb lett volna, ha nem történik meg. Péter keservesen sírt, amikor szembesült saját valóságával, teljesítményével, a Jézushoz való hozzáállásával. Javára vált.

Az ígéretekkel kapcsolatban a legkülönbek is eleshetnek. Ezt akarja ellenségünk. A felfuvalkodást kísérik meggondolatlan ígéretek, amiket nem tudunk teljesíteni, és következik az elesés. Az alázatos ember viszont kétszer meggondolja, mielőtt megígér valamit, mert tudatában van korlátolt mivoltának.

Kisded Ernő

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.