Igehely: Zsid 9:1-10; Kulcsige: Zsid 9:9 „Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja.”
A múltban folyó ószövetségi istentiszteleti rendet e sorok születésének idején az író valóságként mutatja be. A még folyamatban levő régi gyakorlatokat látjuk, amelyek nem voltak képesek megtisztítani a lelkiismeretet, sem tökéletessé tenni az áldozót. Mindezek „megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett” (1Kor 10:11). Az Ószövetségben a szentély útja el volt zárva a széles néptömegek előtt. Csak az isteni szolgálatra kiválasztott, és a törvény betűje szerint megszabott rendtartásban szolgálatot teljesítő szolgálattevők részére volt nyitva ez az út.
„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát” (Gal 4:4a). Jézus Krisztus elvégezte a teljes megváltás művét. „Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét. És ímé a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada...” (Mt 27:50-51a) A szentély útja az Úr Jézus Krisztus testének feláldozása által megnyílt. Akik elfogadtuk a felkínált kegyelmet, Isten fiaiként szabadon járulhatunk ez által mennyei Atyánkhoz. Tegyük most is ezt! Járuljunk színe elé, és szellemben imádjuk Őt!
Kelemen Sándor Tomi
Lehetetlen ígéret?
Igehely: 1Móz 18:9–15; Kulcsige: 1Móz 18:14 „Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.”
Ha megkérdezünk embereket: élhet-e valaki kilencven vagy száz évet? Talán néhányan ezt lehetségesnek tartanák. Kilencvenéves nőnek és százéves férfinak születhet-e gyermeke? Ezt az emberek nagy többsége lehetetlennek tartaná, mert ezt igazolja a természetes tapasztalat. Így volt ezzel Ábrahám is: „... és gondolá az ő szívében: vajjon százesztendős embernek lesz-é gyermeke? Avagy Sára kilencven esztendős lévén, szülhet-é?” (1Móz 17:17b) – kérdezte magában. „Vajon csakugyan szülhetek-é, holott én megvénhedtem?” (1Móz (18:13b) – hangzott Sára kérdése is.
A tapasztalatból származó természetes hitetlenség által átitatott kérdésekre nem késik az Úr válasza: „Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?” (1Móz 18:14a). Az isteni szó Ábrahám szívében gyökeres változást hozott: „És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel” (Róm 4:19-20a). Az ígéret beteljesedett.
Szabaduljunk meg a természetes hitetlenségtől, és a Vele való közösségben csodákat élhetünk át!
Kelemen Sándor Tomi
