Igehely: Zsid 8:10-13; Kulcsige: Zsid 8:10 „Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.”
Nagy kísértés, hogy csupán az emberi dolgokra figyeljünk, a körülöttünk lévő világra, arra, hogy mit cselekszik az egyes ember. Itt az Úr szólítja meg népét, és ragadja meg figyelmét.
Arra hív fel bennünket, hogy ne az emberekre figyeljünk, hanem emeljük tekintetünket feljebb, és lássuk meg azt, amit az Úr tett.
Az „ama napok múltán” kifejezés használatával jelzi egy időszak végét, és egy eljövendő új korszak, az új szövetség megkötésével a kegyelem idejének kezdetét. Az ószövetség idejében Isten törvénye a törvénykönyvben volt található. Isten népének akkori életét szemlélve kitetszik, hogy az emberek elméje sokszor más, bűnös dolgokkal volt elfoglalva. Ezzel szembeállítja az új szövetség idejét. Az Úr törvénye a törvénykönyvből népének elméjébe kerül: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal” (Józs 1:8a). És hogy ez legyen népének egyedüli öröme és boldogságának forrása, ezt mondja: boldog ember az, akinek nem más dolgokban, hanem „az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal” (Zsolt 1:2).
Törvényét korábban, a Mózes idejében, kőtáblákra írta. Ezt most a Szent Szellem tüzével a szívek hústábláira írja be, visszavonhatatlanul. A gazdagok legdrágább kincseiket a legbiztosabb helyeken rejtik el. „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld 4:23) – mondja az Úr, és népe iránti szeretete jelét népe szívébe írja bele. Ezt azért teszi, mert választottaival élő kapcsolatban akar lenni. Milyen csodálatos a szeretet bensőséges hangja, amelyen megszólítja övéit: „és leszek nekik Istenök, és ők lesznek nekem népem.” „Mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig” – szól hozzánk.
Megismerted-e már Őt, mint megváltó Uradat? „Megkegyelmezek” – mondja szeretettel – „és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.” Elsirattad-e már minden bűnödet, és nyertél-e bocsánatot? Bárki is légy, bárhol élj, Isten most végtelen szeretetéből Jézus Krisztusban a teljes bűnbocsánatot és az örök életet kínálja fel neked.
Kelemen Sándor Tomi
Imaáhítat: Kérjük az Úr áldását, oltalmát az új tanévre! – Zsolt 121:4-8
Bibliaóra: Ő Isten Fia – Jn 9:13-41 (1Jn 5:20)
Megmásíthatatlan ígéretek
Igehely: 4Móz 23:4–30; Kulcsige: 4Móz 23:20 „Áldásra kaptam parancsot, s ha ő áld, meg nem másíthatom.”
Ezt mondta az Úr Ábrámnak: „... nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (1Móz 12:1-3).
Ez az Úr Ábrámmal kötött szövetsége: egy megmásíthatatlan ígéret. A szó, amit az Úr kijelent, az ember számára szövetséggé válik: „Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom” (Zsolt 89:35).
Bálám tudta ugyan, hogy Isten nem változtatja meg kimondott szavát, ezért a Bálák hívására eleinte nem akart elmenni, de mivel a jövendőmondás bére (4Móz 22:7) csábította, végül mégis elment a követekkel a veszedelmes útra (4Móz 22:32).
Isten népe az ábrahámi szövetség alapján áldást örökölt, amit az Úr semmilyen körülmények között, sem Bálák, Moáb királya, sem Bálám próféta kedvéért nem változtat meg. Bálám parancsot kapott, hogy áldást mondjon Izráel népére. „Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? Íme, parancsolatot vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom” – mondta. Megáldotta Izráel népét, és az valóban áldott lett.
Bálám maga nem tartozott Isten választott népéhez, de mivel áldást mondott rájuk, az isteni ígéret nyomán ő maga is áldást nyerhetett volna Istentől: „És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt” (1Móz 12:3a). De ő ehelyett a Bálák által felkínált jutalmat választotta, tanácsával megrontotta Isten népét, ezért a választott nép ellenségeivel együtt veszett el (4Móz 31:8).
Isten újszövetségi népe az Ábrahám magvában, Jézus Krisztusban örökkévaló áldást örökölt: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban” (Ef 1:3).
Ha Krisztusé vagy, és egészen Krisztusban vagy, te magad is egészen áldott vagy! Dicsőítsük ezért Urunk nagy nevét!
Kelemen Sándor Tomi
