2021. október 10., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van

Igehely: Jn 11:1-7, 17-45; Kulcsige: Jn 11:25-26 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?”

Ez az ötödik önarckép, amelyben a názáreti Jézus bemutatja magát kortársainak, ahogy a véges találkozik a Végtelennel, a múlandó az Örökkévalóval, a halandó az Élettel. Az örök Atya, a Szeretet, adta a Fiút, hogy az embernek örök élete legyen általa. Az ember viszont hitetlenül ragaszkodik biológiai létéhez, egy DNS-t tartalmazó SARS-CoV-2 ellen pedig maszkot rak, törvényeket rendel.

Az igében azt látjuk, ahogy Jézus egyrészt azonosítja magát ebben az örökkétartó képben az Élettel és a Feltámadással (háttérben a siránkozó, gyászoló, jajveszékelő emberi faj észlelhető: zsidókkal, barátokkal, Lázárokkal, Mártákkal). Másrészt pedig Ő adja is a feltámadást és az örök életet. Én vagyok! – „Vagyok, aki vagyok!” – hallja Midián földjén 1500 évvel Krisztus előtt Mózes, és csodákat lát: energiasugárzást. Akkor kezd derengeni, hogy ő nem egy rabszolganemzet kiközösített fia, hanem Jahve közvetlen eszköze.

Hogyan éled a napod 24 óráját? Mire fókuszálsz? Mi van ez elméd központjában (a szívedben)? Jólét, siker, profit, szórakozás, élvhajhászat, büszkeség, dicsekvés, pénz, pozíció, kapcsolatok, stb? Vagy él benned a feltámadott Krisztus (Gal 2:20)? Csodálatos ezt megtapasztalni!

Abba a bennünk levő űrbe, amellyel születtünk (Blaise Pascal), belép a Feltámadott, és újjászületünk fentről a Szent Szellem által. Emeljük fel hát fejünket a legmélyebb alázattal, és újuljunk meg Benne! Fel kell tennünk a kérdést, hogy kik vagyunk, milyen szemszögben látjuk az ajándékba kapott 70-80 évet (90. zsoltár), és hogyan jelenti ki magát a feltámadott Krisztus másoknak általunk?

„A halál kulcsai Jézus Krisztus sírjának belsejében voltak felakasztva. Kívülről Jézus sok csodát tudott tenni, beleértve a 12 éves kislány és két férfi feltámasztását halottaiból, de csak úgy, hogy aztán újra meghaljanak. Ha valakit úgy akart feltámasztani a halálból, hogy többé ne haljon meg, Krisztusnak kellett meghalnia helyette, neki kellett belépnie a sírboltba, hogy elvegye a kulcsokat, és belülről megnyissa a halál ajtaját.” (John Piper)

Buzle Dániel

Imaáhítat: 

Imaáhítat: Dicsőítsük Istent, hogy örökkévaló Országának polgáraivá fogadott bennünket! – Fil 3:20

Bibliaóra: 

Bibliaóra: Ő a szolgálat példaképe – Jn 13:1-17, 31-35 (Jn 13:14-15)

DÉLUTÁN | 

Új élet egy pogány házában

Igehely: ApCsel 10:21–48; Kulcsige: ApCsel 10:43 „Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.”

Kornéliusz „igaz és istenfélő ember volt” a törvény szerint, de hiányérzete volt, és hatalmas vágya a mélyebbre jutásra. A hite alapján cselekedett: elküldött Péterért, és összehívta a rokonait. Hitte, hogy nagy dolog fog történni a házában és az életében. Az apostolt az Úr küldte, miután látomás által meggyőzte. „Nem személyválogató az Isten” – fakadt fel a vallomás a Szent Szellem ihletésében. Aztán árad a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel: „mint kente fel őt az Isten Szentlélekkel és erővel”; „Széjjel járt jót tévén és gyógyítván mindeneket”. Nekünk is ez a küldetésünk. Erővel és hatalommal kell szólnunk, ahogyan azt Péter tette. Szólnunk és tennünk. Hatalmas csodák történnek így ma is. Újjászületett Kornéliusz és egész háza népe. Csak így történhet meg a legnagyobb természetfeletti csoda. Az új élet megszületése láttán, amint kitöltetett a pogányokra a Szent Szellem ajándéka, csodálat és hála töltötte el az apostolt. Az Úr tette a csodát, de Péter volt az eszköz. Neked és nekem figyelnünk kell a szent Isten szavára. Nem a tradíciókra, nem vallásos beidegződésekre, hanem engedelmeskedni és azonnal cselekedni kell.

Az „igaz és istenfélő” minősítésből is újjá kell születni. Akarni kell a teljes megújulást a Szentlélekkel való betöltekezésre. Tenni is kell érte. Sürget az idő. Van, aki a bűn sötétjéből kerül a Fényre, de van olyan is, aki a vallás jónak tűnő, de nem igaz útjáról jut az egyetlen, az üdvösségre vezető útra.

„Itt van tehát az alapja az igazi keresztyén szentségnek: a kereszt tövénél találhatjuk meg. Zsidók és pogányok mind egy szinten: mindkettő bűnös Isten előtt, vallásuk és jó cselekedeteik ellenére. Mindkettő ugyanolyan feltételek mellett nyerheti el a bűnbocsánatot: mint ingyenes ajándékot Jézus Krisztus halála és feltámadása által. Egyiknek sincs mivel büszélkednie a másikkal szemben. De van minek együtt örülnie.” (David Gooding)

Buzle Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”

Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember.