Igehely: Mk 9:33-35; Kulcsige: Mk 9:35 „Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája! ”
Sikerorientált világunkban az emberek gyakran azt gondolják, hogy az igazi nagyság a kemény munkának, a szorgalmas tanulásnak, a kitűnő eredményeknek, a megszerzett diplomáknak, és olykor a szerencsének köszönhető.
Ezzel ellentétben Jézus a tanítványainak azt magyarázza el, hogy a valódi nagyság bárki számára elérhető. Igaz, akarni kell, és olyasmire kell törekedni, ami teljesen szembemegy az emberi logikával: utolsónak kell lenni. Ezt akkor mondja Jézus, amikor a tanítványok éppen arról vitatkoztak maguk között, hogy ki legyen az első. Amikor elengedik a fülük mellett Jézus komoly tanítását, aminek lényeges üzenete az, hogy kész vállalni az utolsó helyet, a megvetést és a kereszthalált.
Azután pedig a nagyság igazi jele az, amikor valaki diakónus, azaz szolga akar lenni minden cím és kiváltság nélkül, de úgy, hogy közben megtagadja saját kívánságait, és arra teszi fel az életét, hogy másokat szolgáljon.
Te a nagyságot hogyan látod a saját gyülekezetedben? Ha rólad szó esik, akkor a valódi nagyság, vagy a világ szerinti nagyság jellemez téged? Imádkozzunk, hogy az Úr szemében, és ne az emberek szemében legyünk nagyok!
Veress Ernő
Jósafát szabadulása
Igehely: 2Krón 20:1–24; Kulcsige: 2Krón 20:3 „Megijedt Jósáfát, az URat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában.”
Mi volt a titka annak, hogy Jósafát megszabadult az ellenség kezéből? Több olyan cselekedet is történt, amely kedves volt az Isten előtt: a király az Urat kezdte keresni, böjtöt hirdetett, imádságában Istenhez kiáltott, a próféta bátorította a népet, a nép imádta az Urat, az énekesek dicsérték Őt. Végül hatalmasan megszabadította őket az Úr, nem is kellett harcolniuk az ellenséggel. Mindez úgy kezdődött, hogy a király és az egész nép megalázkodott, és böjtöt vállaltak az Úr előtt. Ha ez elmaradt volna, akkor az énekesek hiába énekeltek volna a csata előtt, Isten nem tekintett volna rájuk. De jó dolog az Urat dicsérni, róla és az Ő hatalmáról énekelni, mert ez kedves az Isten előtt. Van olyan dicsőítés is, amit nem előz meg megalázkodás, imádkozás és böjt, de lehet-e ilyenkor számítani arra, hogy Isten cselekedni fog?
Ha az ellenség körülvesz minket, mit látnak mások az életünkben? „Bízzatok (higgyetek) az Úrban, a ti Istenetekben!” – mondta Jósafát. Tegyük mi is ezt, hogy megszabaduljunk!
Veress Ernő
