2021. március 6., szombat

DÉLELŐTT | 
Könyörült rajta

Igehely: Mk 9:14-29; Kulcsige: Mk 9:22 „Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!”

A történet főszereplője – Jézus után – nem egy tanítvány, nem is egy fiú, hanem egy apa. Legalább annyira szó van itt a benne történő változásról, mint a fiú szabadulásáról. Kétségbeesetten hozza a fiát, mert a tanítványok nem tudnak segíteni rajta. S talán minden reményét feladva, tesz még egy próbát: „de ha valamit tehetsz, légy segítségül nekünk”. Jézus tudta, mi folyik ebben az apában. Tudta, milyen kétségbeesést rejt az, hogy „ha valamit tehetsz”. Jézus a fiúval együtt az apán is segíteni akart, s visszakérdezve válaszolt: „Ha lehet valamit tennem? Minden lehetséges annak, aki hisz.” Az apa őszintén beismeri azt, amit a tanítványok sem mertek: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”

Sokan sok mindenért könyörgünk. Gyermekért, tékozló fiúért, szülőért, házastársért, testvérért, gyülekezetért, betegségből, tönkrement életből, lelki sebekből való gyógyulásért. A hosszú imaharc és kudarcok elvehetik a legkitartóbbak erejét és reményét is. De Jézus az, aki valamit tehet. Bármikor.

Ki tudod-e mondani: „Hiszek, Uram! Segíts a hitetlenségemen!”?

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Az Úr szolgája a viharban

Igehely: ApCsel 27:27–36; Kulcsige: ApCsel 27:34-35 „Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről. 35E szavak után vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindnyájuk szeme láttára, megtörte, és enni kezdett.”

A hetet egy bajba került hajó fedélzetén kezdtük, és ott is fejezzük be. Ám ezúttal egy engedetlen próféta helyett egy apostollal találkozunk, aki letette az életét Isten kezébe. A legénység ugyanúgy rémült, és emberileg minden lehetségest elkövet annak érdekében, hogy megmeneküljön. De a megoldás kulcsa itt is az Istennek való engedelmesség. Pál apostol jól tudja ezt, és ennek fényében inti a legénységet. Összetartja a szétszórt társaságot, és reményt ad nekik. Odafigyel a testi egészségükre is, hiszen az is a megmenekülésüket szolgálja. De mindenekfelett az Isten szavára és ígéretére alapoz, s erre bátorít másokat is.

Mi mindannyian egy süllyedő hajón vagyunk, ahogy mondani szokás. Viszont kaptunk egy ígéretet Istentől, miszerint megmenekülünk az örök partokon az Ő Fiára nézve. De ahogy Pálra, úgy ránk is bízattak emberek, akik velünk együtt utaznak a történelem viharos tengerén. Felelősséggel tartozunk értük, hogy átadjuk nekik a reménység evangéliumát, és minden eszközzel szolgáljuk a megmenekülésüket.

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”

Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken. Az emberekre elhordozhatatlan rituális terheket róttak, amelyekért ők az ujjukat sem mozdították (Mt 23:4). Ekkor jött János, aki egyszerű ember, mégis Istentől kiválasztott eszköz volt arra, hogy nyilvánosan hirdesse a Szabadító eljövetelét.