2021. március 2., kedd

DÉLELŐTT | 
A sátáni kísértésnek nem adott helyet

Igehely: Mk 8:31-33; Kulcsige: Mk 8:33 „ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

Jézus nyíltan beszél szenvedéseiről, haláláról és feltámadásáról. Felfedi tanítványai előtt a célt, amiért jött. Péter jó szándékkal ugyan, de mégsem Isten szerint próbálja Őt dorgálni. Jézus látja Péter szavaiban az emberi gondolkodást, és a mögötte meghúzódó sátáni kísértést, és azonnal ellene áll.

A Sátán bennünket is igyekszik eltéríteni életünk céljától. S erre felhasznál jószándékú embereket és jószándékú tanácsokat is. Néha – látszólag – javunkat szem előtt tartva próbálja levenni tekintetünket mennyei elhívásunkról. Kényelmünkért, karrierünkért, egészségünkért, boldogságunkért „aggódva” közelít, hogy az egyetlen útról letérítsen minket. Eközben alternatív utakat kínál, amelyeket jószándékkal kövez ki számunkra a pokol felé.

Ilyenkor csak Jézus példáját követve járhatunk el, helyet sem adva az ördögnek. Hiszen nincs fontosabb java lelkünknek, mint betölteni rendeltetésünket, elérve hitünk célját.

A földi élet dolgai között mennyire világos előtted a mennyei cél? Harcolsz-e tudatosan a Sátán kísértései ellen, amelyekkel el akart téríteni ettől a céltól?

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Az engedetlenség bűne

Igehely: 1Sám 15:10–11, 16–26; Kulcsige: 1Sám 15:19 „Miért nem hallgattál az ÚR szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az ÚR?”

Saul parancsot kapott az Úrtól, s minden egyebet is, hogy teljesíteni tudja azt. Ő viszont jobban félte a nép szavát, mint az Úrét. Jobban féltette a hírnevét, mint az Úr előtti tiszta lelkiismeretét. S az engedetlenségének kemény következménye volt. Az Úr megfosztotta őt királyságától. A legszomorúbb az ő történetében, hogy soha nem bánta meg az engedetlenséget, hanem továbbra is a tekintélyét féltette, akkor is, amikor a próféta nyilvánvalóvá tette előtte vétkét és annak következményét.

Az engedetlenség bűnbánat nélkül messzemenő következményekkel jár. A legkeményebb bűnök közé sorolja a Szentírás, s a legkeményebb ítéletekkel figyelmezteti azokat, akik benne élnek. S ahogy Saul esetében sem, úgy senkinek sem lehetséges kiváltani mással az engedelmességet. Nem lehet helyettesíteni több szolgálattal, adakozással, imákkal, vagy egyéb kegyes gyakorlattal. Mert az engedelmesség mindig több az áldozatnál.

„Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt.” (Jn 14:21)

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.