2021. március 1., hétfő

DÉLELŐTT | 
Kinek tartod Őt?

Igehely: Mk 8:27-30; Kulcsige: Mk 8:29 „Jézus tovább kérdezte őket: Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus. ”

Kinek mondanak engem az emberek? – egyike a legfontosabb kérdéseknek, amikor önmagunkról gondolkodunk. Az erre adott válasz nagyban hozzájárul ahhoz, hogy hogyan látjuk és határozzuk meg önmagunkat. Személyiségünk fejlődésében fontos tényező az, hogy hogyan látnak minket mások.

Ám amikor Jézus teszi fel ezt a kérdést, Ő nem saját identitásában bizonytalan. A kérdést nem önmagáért teszi fel. Akkor mégis miért olyan fontos feltennie? Hiszen akár hitték az emberek, akár nem, Ő Isten Fia. Ő azonban tanítványait szem előtt tartva kérdez, s fordítja még személyesebbre a kérdést: „Hát ti kinek mondotok engem?”

S hogy miért annyire fontos ez az ő szempontjukból? Vagy még személyesebbé téve: Miért olyan életbevágóan fontos ez számunkra? Azért, mert váltságunk és üdvösségünk múlik azon, hogy kicsoda Jézus, és mit tett Ő. Örök sorsunk függ attól, hogy kinek mondjuk mi Őt.

Az, hogy Ő valóban az, akinek mondta magát, az tény. Nem emberi vélemény kérdése; ahogyan az sem, hogy aki hiszi és megvallja Jézust annak, akinek kijelentette magát, üdvözül.

Hát te kinek mondod Jézust? Kinek tartod Őt?

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Egy engedetlen küldött bűnhődése

Igehely: 1Kir 13:7–24; Kulcsige: 1Kir 13:18-19 „De a másik ezt mondta neki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és egy angyal így szólt hozzám az ÚR parancsára: Hozd vissza őt magaddal a házadhoz, hogy egyen és igyon! Így hazudott neki. Az pedig visszatért vele, majd evett és ivott annak a házában.”

A próféta világos üzenetet kapott és világos útmutatásokat. Miután átadta az Úr üzenetét az azt igazoló csoda kíséretében, megkezdődött az engedelmesség próbája. Először a királyon keresztül kísértetett meg, hogy ellenszegüljön az útmutatásoknak. De határozottan visszautasítja a felkínált lehetőséget, ahogy az Úr meghagyta. Viszont a próba még nem ért véget. Ezúttal váratlanabb helyről és váratlanabb módon érkezik a kísértés: egy prófétatárs részéről, angyali kijelentés köntösébe öltöztetve. A próféta ekkor már enged, annak ellenére, hogy a két kijelentés szöges ellentétben áll egymással. A következmény halálos.

Mi is Isten küldöttei vagyunk világos üzenettel és világos útmutatásokkal. S nagyon vigyáznunk kell, hogy miközben az üzenetet átadjuk, az útmutatásokat se hágjuk át. Egyes támadásokat könnyű felismerni. De az ördög sokszor világosság angyalaként, kegyes szavakkal és dolgokkal akar átverni bennünket. Ezért ne lankadjon a figyelmünk. Pálhoz hasonlóan tegyünk: „Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.