2021. június 3., csütörtök

DÉLELŐTT | 
A Fiú: Isten

Igehely: Róm 9:1-5; Kulcsige: Róm 9:5 „Akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.”

Az egyházban Krisztus istenségéről már a IV. századtól kezdve különféle eretnek tanítások terjedtek el. Ezek, úgy gondolom, nemcsak Pálnak, hanem sokunknak szomorúsága és szívfájdalma ma is.

„Ahhoz, hogy valaki keresztyén legyen, hinnie kell Jézus Istenségében” (Sproul). A Jn 1:1-3 arról tesz bizonyságot, hogy kezdetben Jézus, a testet öltött Ige Istennél volt, és Ő maga Isten volt. Az Újszövetségben említett tulajdonságai és címei is ezt igazolják. Van hatalma a bűnöket megbocsátani, amit csak Isten tehet (Lk 5:21). Feltámadása után Tamás Jézust Urának és Istenének nevezi (Jn 20:28). János evangéliumának „Én vagyok” kijelentései szintén Jézus istenségét támasztják alá. Pál azt mondja: Isten úgy látta jónak, hogy az Ő teljessége a Fiúban lakozzon (Kol 1:19). A zsidókhoz írt levél több ízben is említi, hogy Jézus nagyobb az angyaloknál: azok teremtett lények, ám Jézus Melkisédek rendje szerinti főpap. Napjainak nincs kezdete, életének pedig nincs vége (Zsid 7:3). Előtte meg fog hajolni majd minden térd (Fil 2:10.)

Borulj le te is előtte ma reggel, és imádd az örökké áldandó Istent!

Kiss Zoltán

DÉLUTÁN | 

Ne vesd meg a kicsiny kezdetet!

Igehely: Zak 4:6–10; Kulcsige: Zak 4:10 „Mert akik gúnyolódtak a kicsiny kezdet napján, azok is örülni fognak, ha meglátják Zerubbábel kezében a zárókövet.”

A teremtés rendjének egyik törvényszerűsége, hogy a földi életben minden nagy dolog kicsiben kezdődik. A fogságból hazatért zsidó nép Zorobábel vezetésével nekifogott a lerombolt salamoni templom újjáépítéséhez, aminek útjában óriási anyagi és politikai akadályok tornyosultak. A hegyként magasodó nehézségek leküzdésére az erőszak helyett Isten Lelkének segítségére volt szükségük. Így van ez lelki házunk építésénél is.

A templom alapkövének letétele rendkívüli örömünnep volt, de az épület méretének láttán hamar alábbhagyott a kezdeti lelkesedés. Voltak, akik megvetően gúnyolódtak a nép vállalkozásán. Zorobábel bátorítása ma is időszerű: Ne vesd meg a kicsiny kezdetet! Amilyen örömteljes volt az alapkőletétel, ugyanolyan lesz a díszes zárókő helyre kerülése, amit áldáskívánások fognak követni.

Alázattal emlékezem hívő életem kezdeti, bukdácsoló lépéseire. Szégyenkezve gondolok bukásaimra, azóta elkövetett bűneimre. De tudom, hogy aki elkezdte bennem a jó munkát, az be is fogja fejezni a Krisztus napjára (Fil 1:6). Tartsuk meg erősen mindvégig az elkezdett bizodalmat (Zsid 3:14)!

Kiss Zoltán

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.