2021. június 29., kedd

DÉLELŐTT | 
Méltánytalan bánásmód

Igehely: ApCsel 16:16-24; Kulcsige: ApCsel 16:22 „Velük együtt a sokaság is rájuk támadt, az elöljárók pedig letépették ruhájukat, és megbotoztatták őket.”

Valószínű, hogy sokunknak ismerős a következő közmondás: „jó tett helyébe jót várj”. Ebben az esetben Pálra és társaira ez nem volt érvényes. Emberi szempontból közelítve a dolgokat elmondhatjuk, hogy Pál megcsorbította a jövedelmüket, de ha Isten szemszögéből nézzük, akkor kijelenthetjük, hogy az apostol azt a lelket űzte ki a leányból, aminek semmi keresnivalója nem volt ott. Isten akaratát cselekedte, de ez azt váltotta ki bennük, hogy rájuk támadtak, letépték ruhájukat és megbotozták őket.

Tedd fel magadban a kérdést: Milyen áron vállalod, hogy Isten akaratát cselekedd? Nagyon sok ember követi Krisztust, de csak látszólagosan. Csak az Úr tudja, hogy hány személy követi őt teljes szívvel és teljes odaadással. Vizsgáld meg önmagad, és gondolkozz el, ha az első században éltél volna, vállaltad volna a sok szenvedést és az üldöztetéseket? Ha életünk során részünk lesz nekünk is keresztyén üldöztetésben, mindvégig hűségesek leszünk az Úrhoz? Az Úr adja, hogy életünkben Isten akarata legyen az első, nem pedig saját életünk kényelme.

Pap Lénárd Ottó

DÉLUTÁN | 

Az Úr Izráel reménysége

Igehely: Jer 17:9–18; Kulcsige: Jer 17:13 „Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az URat, a friss víznek forrását.”

Habár sok személy gyakran használja a „hallgass a szívedre” kifejezést, az Úr igéje elénk tárja a megdöbbentő valóságot: „csalárdabb a szív mindennél”. Még ha léteznek is olyan pillanatok, amikor „megérezzük” azt, hogy mit kell tennünk, végső soron a mi bizodalmunk nem a megérzéseinkben és a szívünkben kell legyen. Egy másik helyen a Biblia beszél arról, hogy „bolond, aki emberekben bízik”. Sok téves alapja lehet a mi reménységünknek, de rendíthetetlen alap csakis egy van, és az nem más, mint az Úr.

A legtöbb embernek egyértelmű az, hogy a rossz cselekedetekben nem bízhat. A szomorú viszont az, hogy rengeteg ember él úgy, hogy a jótetteiben bízik és nem az Úrban. Habár a jótetteket rendkívüli áldások követhetik, még ez sem elegendő egy reményteljes élet elnyerésére. Aki Istenbe veti bizalmát, az nem fog megszégyenülni, még akkor sem, amikor a csúfolódó gyalázza és azt mondja, hogy Isten sosem fogja beteljesíteni, amit megígért. A hívő embernek akkor is Isten a reménysége. Te mibe veted most reménységedet?

Pap Lénárd

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.