2021. június 26., szombat

DÉLELŐTT | 
Apai könyörület és megbocsátás

Igehely: Lk 15:11-32; Kulcsige: Lk 15:20 „És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.”

A tékozló fiú történetében a csődöt mondott hazatérő fiú megismeri édesapját olyannak, amilyennek talán sohasem látta vagy gondolta.

Megtanulja a megbocsátás leckéjét: az apa kész megbocsátani mindannak ellenére, amit a fia tett vele: kikövetelte az örökségét, amíg az édesapa életben volt, amit hatalmas tiszteletlenségnek lehetett minősíteni. Majd minden odalett, és az élet által megtépázva, barátoktól elhagyatva visszatért apjához, aki kész megbocsátani. Az Úr is így fogad minden megtérőt, aki bűnbánattal, megalázkodva tér hozzá.

Megtanulja a helyreállás leckéjét: akinek az apa megbocsát, azt helyre is állítja. Nem a régi, rongyos öltözetben marad, nem béresként van fogadva, ahogy a fiú kérte, hanem méltósággal, örömmel, mint akivel szemben nincs neheztelés, nincs fenntartás. A mennyei Atya is annak örül, ha a tékozló hazatér, és nem távolodik el, hátat fordítva a kegyelemnek.

Mint édesapa, milyen képet mutatsz gyermekednek a mennyei Atyáról? Tapasztalta-e gyermeked, hogy tudsz megbocsátani, hogy nagyon szeretve és értékelve van?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

Kedvesek az Úr szemében

Igehely: 1Kir 15:1–15; Kulcsige: 1Kir 15:11 „Ászá azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, ősatyjához, Dávidhoz hasonlóan.”

Abijjá és Ászá királyok élete Júdában ellentétes volt. Abijjáról azt mondja az ige, hogy az ősei vétkét folytatva uralkodott. Ászáról viszont azt mondja, hogy: „azt tette, amit helyesnek lát az Úr” (11.v.).

Ászá abban tűnt ki elődjéhez képest, hogy megszüntette az erkölcstelenséget az országban, a bálványokat eltávolította és megsemmisítette azokat. Mielőtt mások között tudna az Úr használni minket, előbb saját életünkben kell rendet rakni, helyreállítani a dolgokat, az Urat helyezni első helyre. Az Úr segítsen meg bennünket, hogy életünkben mindig Ő legyen az első, és kedves legyen neki beszédünk, eljárásunk és minden cselekedetünk!

Ászá kedves volt az Úr előtt, mert szíve teljesen az Úré volt (14.v.). Nem a társadalom nyomására cselekedett, nem a népszerűséget kereste, hanem azt, hogy az Úr előtt legyen kedves az élete. Könnyebb a kompromisszumot vállalni, mint szembeszállni az áradattal; és a hírnévnek örülni, mintsem ragaszkodni az Úr akaratához.

Uram, tégy bennünket olyan szolgáiddá, hogy kedvesek legyünk előtted!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:35–39 Kulcsige: Mk 1:35 „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”

Jézus Krisztus imádkozó életet élt. Az imádkozás fontosságát abban láthatjuk, hogy korán reggel, mielőtt megvirradt volna, felkelt és kiment egy puszta helyre imádkozni. Értékes perceket töltött az Atyával való közösségben. Szüksége volt az imádkozásra, hogy a Kapernaumban végzett szolgálata gyümölcsöző legyen. A tömeg visszatért Simon házához azzal a reménnyel, hogy találkozik Jézussal, de azt tapasztalja, hogy Jézus már nincs ott.