2021. június 24., csütörtök

DÉLELŐTT | 
József bevezetése az apaságba

Igehely: Mt 1:18-25; Kulcsige: Mt 1:24-25 „József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.”

Józsefnek megadatott, hogy édesapaként egy különleges szerepet töltsön be. Egy meghatározott ideig nevelője lehetett Jézus Krisztusnak.

Ennek a történetnek egyik tanulsága számunkra az, hogy a szülői feladat egyben mennyei megbízatás is. Nemcsak az újszülött Megváltónak volt szüksége földi apára, amikor emberré lett értünk, hanem minden gyermeknek. Legyen ez mennyei felelősség minden édesapa számára! Ne csak az édesanyák szerepét lássuk a gyermek gondozásában, nevelésében, hanem legyen ott mellette az édesapa is! Édesapák, vigyázzunk az időbeosztásra, a fontossági sorrendre a családi tennivalókban, hiszen az édesapa fogja tükrözni a mennyei Atya képét a gyermek számára.

A másik tanulság számunkra az, hogy sosem tudod, a gyermekben kit bízott rád az Úr, ki vagy mi lesz abból, akit az Úr egy ideig neked adott. A legfontosabb cél az, hogy gyermekünk mielőbb megismerje a Megváltót, tudjon mellette dönteni, hogy az Úr követésére szánja életét.

Hívő édesapák, tudatában voltunk-e mindig szerepünk fontosságának?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

Hasznos lenni az Úrnak

Igehely: 2Tim 2:19–21; Kulcsige: 2Tim 2:21 „Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Két dolgot említ Pál apostol, amely által alkalmas, hasznos lehet valaki az Úrnak: „Ismeri az Úr az övéit” (19.v.). Milyen áldás az, amikor az Úr ismer minket, és mi is ismerhetjük Őt. Ez egy olyan kapcsolat, amely az ember javát szolgálja. Az Úr mindig is ismerni akarja az embert, kapcsolatban akar lenni vele. Az ember kerül olyan helyzetbe, hogy nem akarja már ismerni az Urat: „Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!” (Ézs 1:3) Az Úr ma is ismeri jól az övéit, és felajánlja a lehetőséget, hogy az ember is megismerhesse Őt, ezért küldte a földre Fiát, Jézus Krisztust. A másik módja annak, ha valaki hasznos akar lenni az Úrnak: „hagyja el a gonoszt” (19.v.), és tisztítsa meg magát (21.v.). Az Úrral kapcsolatban lenni, és tiszta életet élni.

Van elhagyni való dolog a mi életünkben is, van, mitől megtisztulnunk nekünk is. E világban annyi szenny tapad ránk! Ha nem vagyunk figyelmesek, könnyen életünk részévé válik az, aminek nincs ott helye. Ápoljuk kapcsolatunkat az Úrral, és vigyázzunk, hogy tiszta maradjon az életünk!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.