2021. július 31., szombat

DÉLELŐTT | 
A nyugalom a mennyország előképe

Igehely: 1Móz 47:27-31; Kulcsige: 1Móz 47:30 „Őseim mellett akarok pihenni. Vigyél majd el Egyiptomból, és temess az ő sírjukba! Ő így felelt: Megteszem, amit mondtál.”

A földi élet véges, s bár úgy tűnik néha, hogy sokáig tart, akkor is véget ér. A hívő embernek reménysége van, hogy a földi élet befejeztével átmegyünk az örök életbe, a mennybe jutunk Jézussal. Ez egy boldog reménység, egy cél, ami átível a földi léten túlra, az örökkévalóságba.

Erre az elköltözésre mindenkinek készülnie kell. Ahogy Jákób tette, mi is „rendelkezzünk házunkról”. (2Kir 20:1) Hogyan járjunk el ebben a helyzetben? Tedd ismét Isten kezébe életedet, kérd Őt, hogy készítsen el, tisztítson meg. Mindnyájunknak szüksége van erre.

Hagyatékozz, te dönts most arról, míg életben vagy, hogy kinek mit hagysz. Ha ez nem történt meg idejében, sokszor problémák adódtak ebből a családtagok között. Kerüld el ezt, tedd meg idejében!

Hívd össze családod, köszönj el, rendezd el a rendezni valókat, beszélj szívükre. Ők is egyszer ott állnak majd a betegágyon és látniuk kell, hogy hogyan kell elmenni méltóságteljesen, félelem nélkül.

Fejezd ki meggyőződésedet a jövővel kapcsolatosan. Jákób kiemelte, hogy „Őseim mellett akarok pihenni”. Az igazi megpihenés ott lesz az örökkévalóságban, Jézussal és az előre ment testvérekkel és rokonokkal. Áldott az az ember, aki erre a találkozásra felkészült.

Szűcs Sándor

DÉLUTÁN | 

Menjünk ki Ővele a táboron kívül

Igehely: Zsid 13:9–16; Kulcsige: Zsid 13:13 „Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva.”

Az egész Zsidókhoz írt levél Jézushoz hív minket. A levél végén is ez a kérése Istennek, hogy menjünk ki Őhozzá, a táboron kívül. Ott, azon a lelki területen elkülönülünk a világtól és odaszánjuk magunkat Neki. Ez a két dolog történik velünk: elkülönülés és odaszánás. Ezek alapvető dolgok, amire törekednünk kell. Hogyan? Úgy, ha Jézust felvállaljuk minden nap, kiállunk az Ő értékrendje mellett, alázatosan, sőt bűnbánattal közeledünk Hozzá. Eredmény? Lelkünk szent lesz Jézus vére által. (12v.) Ez egy pontszerű élmény, mert személyesen mindenki át kell élje ezt, amikor hitre jut és megtér, de ugyanakkor egy folyamat, a megszentelődés folyamata, amely fölfelé ívelő egy életen át. Elménk és akaratunk mennyei dolgokkal lesz elfoglalva. (14v.) Rájövünk, hogy a földi élet mulandó és kell egy örökkévaló.

Szánk az Úr dolgait beszéli: (15v.) Isten dicséretét és Róla való tanúskodást.

Kezünk jót tesz. (16v.) Rendszeresen adakozik a gyülekezetben és jótékonykodik lépten–nyomon, szívesen hoz áldozatot, örömmel segít. Ilyen életformában gyönyörködik Isten.

Te hogyan járulsz Jézushoz?

Miben látszik meg életedben, hogy felvállaltad Őt?

Hogyan gyakorlod az adakozást és a jótékonyságot?

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.