2021. július 30., péntek

DÉLELŐTT | 
A nyugalom a közösség gyarapítója

Igehely: ApCsel 14:21-28; Kulcsige: ApCsel 14:28 „Azután hosszabb időt töltöttek ott a tanítványokkal.”

Pál nem egyedül töltötte a pihenési idejét, hanem a testvérekkel, a gyülekezeti tagokkal. Ez is egy áldott módja annak, ahogy az ember megpihenhet. Nemcsak a személyes kikapcsolódás által pihenhetünk, hanem az Isten munkájába való bekapcsolódás által is. Hogyan tehetjük ezt?

Imádság által. Imádkozni kell egymásért, másokért, a betegekért, a problémákban levőkért. Különböző formákban tehetjük ezt: egyénileg, lehet félhangon egyszerre imádkozni, lehet sorban is tenni, vagy hangosan, hogy mindenki hallja, de legfontosabb őszintén és hittel tenni, hogy Isten hallgassa meg.

Éneklés által. Felemelő a közös éneklés, érzelmileg kikapcsolódik az ember és feltöltődik az Úr jelenlétével. Énekkarokat, énekcsoportokat hallgatni, ahogy az Urat magasztalják lelki énekekkel, lelkünket a magasba emelik.

Beszélgetés által. Kötetlen, családias eszmecserékre nagyon nagy szükség van. A közösségi életnek az alapja, hogy jobban megismerjük egymást, azért, hogy tudjunk segíteni, szolgálni egymás felé.

Étkezés által. Az asztal körül ülve, elfogyasztva egy egészséges ételt, nagyon kellemes és felüdítő. Nem az ételeken van a hangsúly, hanem a társalgáson. Az Ószövetség tele van ilyen asztalközösséggel.

Szűcs Sándor

DÉLUTÁN | 

Az üdvös vándorlás

Igehely: Zsid 12:18–24; Kulcsige: Zsid 12:22a „Ti a Sion hegyéhez járultatok.”

Nagyon régen kirándulásra készültünk a Medve – barlanghoz. Felpakoltunk, fényképezőgépet, ennivalót, ruhákat csomagoltunk, megtettük az utat Nagyváradról, de amikor odaértünk, be volt zárva. Nagyot csalódtunk, szomorúak voltunk és bántuk, hogy elindultunk. De igazából megtudtuk, hogy minden hétfőn zárva van, ezt kellett volna korábban is tudnunk.

Sajnos sok ember így van a hívő életben is: elindulnak nagy elhatározásokkal és végül csalódnak, mert nem ismertek olyan igazságokat, amelyek célba vitték volna.

Igénk bátorít arra, hogy menjünk előre az úton, menny felé, a Sionra. Ezen az úton sok „jelzőtábla” van, de emberek is, akik segítenek (22–24v.).

Talán először lássuk a célt: a mennyország, az Isten városa, majd az angyalok, akik szolgálnak felénk is, örülnek nekünk.

Majd ott van a megváltott gyülekezet, akik tökéletességre jutottak és ez bátorít bennünket, hogy lehetséges célba érni, ha mások is odaértek.

Nem utolsó sorban a Jézus vére, amely segít megtisztulni, bűnbocsánatot kapni és örömmel és erővel szolgálni Istennek.

Hogyan határozod meg életed célját?

Neked mi segít menni az úton, a cél felé?

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.