2021. július 20., kedd

DÉLELŐTT | 
A vihar, mint a fegyelmezés eszköze

Igehely: Jer 11:15-17; Kulcsige: Jer 11:16 „Zöldellő, szép gyümölcsű és formás olajfának nevezett el téged az Úr. Nagy vihar zúgása közben lángba borította lombját, letördelte ágait.”

Istennek megvannak a sajátos eszközei, hogy gyermekeit figyelmeztesse. Ezek az eszközök néha elég kellemetlenül hatnak ránk, de mindig a javunkat munkálják.

Keresztyének között megfigyelhető egy olyan tendencia, hogy ha valami kellemetlenség ér bennünket, akkor azt máris a lelki harc eredményeként könyveljük el. Ezzel viszont az a probléma, hogy a kellemetlen érzésünknek semmi köze nincs a lelki harchoz. Persze, sokkal dicsőségesebb úgy magyarázni nehézségeinket, hogy a Sátán hadat indított ellenünk, mintsem bevallani, hogy a nehézségünkben épp a tetteink gyümölcsét aratjuk: mennyei Atyánk fenyít minket (Gal 6:7).

Amit néha a Sátán támadásának tekintünk, az valójában a mi szerető Atyánktól jövő fegyelmezés lehet. Megenged Isten olyan viharokat az életünkben, amely által letördel rólunk bizonyos vadhajtásokat (16.v.): gőgöt, büszkeséget, önelégültséget.

Nehéz körülmények vannak az életedben? Lehet ez Istentől jövő fegyelmezés. Isten szeretettel figyelmeztet, és kéri, hogy vizsgáld meg életedet, vajon nem a bűneid miatt kerültél-e ebbe a helyzetbe!

Kocsis Barna

DÉLUTÁN | 

Az apostoli áldás

Igehely: 2Kor 13:13; Kulcsige: 2Kor 13:13 „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”

Minden áldás mögött ott van a Szentháromság Isten, aki megáldja ezt a világot, de különösképpen e világban élő és küzdő népét. Jézus áldva élt ezen a földön, áldva távozott el ebből a világból, de itt hagyta áldását, és ezt mi kell, hogy továbbítsuk másoknak. Ez az áldás tartalmazza Jézus Krisztus kegyelmét, az Isten szeretetét és a Szentlélek közösségét.

A kegyelem az, hogy éppen az ellenkezőjét kapom annak, amit érdemlek. Azt kaptam, amit Jézus érdemelt, Ő pedig azt, amit én érdemeltem volna. Isten szeretete ott a Golgotán csúcsosodott ki. Amikor levette tekintetét az egyetlen Fiáról, és felém és feléd fordította arcát. Engem és téged választott! A Szentlélek közössége, ami összetartja az elhívottakat. Az áldások megnyilvánulásának a helye.

Kedves testvérem! Hogy telt a napod? Lelki győzelmeket éltél meg, vagy éppen kudarcokat, csalódásokat? Figyeld csak, a kegyelem azt üzeni: megbocsátok, új esélyt adok, fontos vagy nekem, nagyon szeretlek. Ne térj nyugovóra addig, amíg nem élsz ezzel a kegyelmi lehetőséggel!

Kocsis Barna

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 49:28–33; Kulcsige: 1Móz 49:33 „Amikor befejezte Jákób a fiainak szóló parancsokat, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.”

Jákóbot Isten csodálatosan kiválasztotta, és tervét megvalósította életében. Hosszú utat tett meg. Tudatában volt, hogy Isten vezette őt végig az úton. Mi látjuk-e életünkben Isten vezetését, gondviselését, amikor visszapillantunk a megtett útra?

Talán utolsó vágya volt, hogy megláthassa Benjámint és Józsefet. Még nagyobb öröm volt számára, hogy találkozhatott a Józseftől származó unokákkal is. Ekkor már testileg nagyon gyenge volt, de az, ahogyan Isten vezette 147 év alatt, még nem homályosodott el előtte.