Igehely: Ézs 58:1-10; Kulcsige: Ézs 58:10 „Ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény.”
Isten látja életünk sötét titkait, amikor böjtölés közben is a földi nyereségek növelését tartjuk a legfontosabbnak. Különösképpen abban telik kedvünk. Érte készek vagyunk másokat hajszolni, kihasználni.
Isten hallja, ha pörölve és veszekedve, sőt indulatosan, ököllel verekedve böjtölünk. Vagy ha megfontolatlan szavakkal bántjuk egymást. Ilyenkor Ő nem hallhatja meg imáinkat a magasságban!
Az Istennek tetsző böjt és istentisztelet neki tetsző életet feltételez! Lemondást a mások elnyomásáról, gyötréséről és önző korlátozásáról; a fölényeskedésről, az igazságtalanságok gyakorlásáról. Együttérzést jelent a bujdosókkal, az éhezőkkel, a magányosokkal, a ruhátlanokkal, a különféle testi-lelki-szellemi szükséget szenvedőkkel. Tőlünk telhetően segítsünk is rajtuk! Osszuk meg javainkat velük! Sőt, tartózkodjunk mások ítélgetésétől, az álnok, hiábavaló beszédtől!
Érdemes igazi böjtöt és istentiszteletet tartani, mert akkor eljön világosságunk, mint a hajnalhasadás és homályosságunk olyan lesz, mint a dél!
Szoktunk-e böjtölni? Mi Isten véleménye arról? Mennyire ragyogó az istentiszteletünk?
Vass Gergely
Rendszeres adakozás
Igehely: 1Kor 16:1–2; Kulcsige: 1Kor 16:2 „A hét első napján mindegyikőtök tegye félre és gyűjtse össze azt, ami tőle telik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.”
Felelősségeink közé tartozik a rendszeres adakozás is. Pál apostol négy levelében is felveti a szegény testvérek megsegítését célzó gyűjtések témáját. A galatáknak írt levélben kezdte (2:10), az első (16:1-4) és második korinthusi levélben (8:1-15, 19; 9:1-15) folytatta, de említi a rómaiaknak írt levélben is (15:25-28). Úgy látszik, hogy a jeruzsálemi gyülekezet megalakulását követő vagyonközösség hosszú távon nem oldotta meg a nélkülözés kérdését. Súlyosbító tényezőként szerepelt az üldöztetés kirobbanása, szétszóródásuk, valamint egy kiterjedt, súlyos szárazság bekövetkezése is.
Az Úr Jézus szava szerint szegények mindig lesznek köztünk. Tehát szükség van a rendszeres adakozásra. Ez segít a nélkülözőkön, visszavágja önzésünket, kifejezi közösségünket, összetartozásunkat Krisztusban, egyben Istent dicsőíti és örvendezteti.
Akkor kedves, ha feltűnéskeltés nélkül, hálás szívvel, önkéntesen, örömmel adunk, megemlékezve Jézus Krisztus ajándékáról és jótéteményéről.
Mi Isten munkatársai, sáfárai vagyunk. Emlékezzünk meg azokról, akik Isten nevében segítettek rajtunk. Kövessük példájukat!
Vass Gergely
