2021. december 10., péntek

DÉLELŐTT | 
A kizárólagosság

Igehely: Józs 24:14-16; Kulcsige: Józs 24:15 „De, ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”

Isten felszólítja a népet, hogy eljött az ideje a végleges döntésnek: vagy az élő Isten, akit megtapasztaltak, vagy az istenek, akiket az atyáik tiszteltek, s akiknek tiszteletét valamilyen formában a nép itt még életben tartotta. Józsué határozottan megvallja: ő és háza népe az élő Isten mellett döntött. Ezután a nép is felvállalja, hogy egyedül az élő Istent akarja szolgálni.

Ma ugyanaz az Isten a Fiában, Jézusban keresett meg, és lett az ember Szabadítója. A megszabadítottakat egy néppé szerkesztette, hogy azok az Isten élő temploma legyenek a földön. Ez az újszövetségi nép arra van elhívva, hogy kizárólagosan Jézust kövesse.

Adjon az Úr olyan bátor bizonyságtevőket, mint akkor Józsué volt, akik ma is hatni tudnak Isten népére! Ugyanakkor Isten népének tudnia kell, hogy Jézus kizárólagos követése szabad választás, amit rendszeresen meg kell erősíteni. Adjon az Úr nekünk olyan belső Krisztus-látást, mely ugyanazt váltja ki belőlünk, mint amit itt olvasunk: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneket szolgáljunk!”

Ennek újszövetségi változata pedig ez: távol legyen tőlünk, hogy más evangéliumot, más Krisztust és más Lelket fogadjunk be, hiszen nincs is más!

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

Az élet könyvének megnyitása

Igehely: Jel 20:11–15; Kulcsige: Jel 20:12 „És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.”

János ezt a látomást az új ég és az új föld megjelenése előtt látta. Ez azt jelenti, hogy ami itt történik, lezárja a jelen történelmet, és átvezet az újba. Az ítélet épp azt dönti el, hogy ki fog bemenni az új földre, és ki fog az élet fájáról táplálkozni. János azt látja, hogy az ítéletet az emberek cselekedetei szerint hozzák meg. Ez eszünkbe juttatja a Jézus által elmondott utolsó ítéletről szóló történetet (Mt 25:31-46), ahol szintén a cselekedetek szerint, vagyis azokkal megegyezően történik a szétválasztás.

Jakab beszél a hit és a cselekedetek kapcsolatáról. A cselekedetek a hitnek a gyümölcsei. Ha van hit, ami által üdvözülsz, akkor van cselekedet is, ami azt tükrözi. A cselekedet nem azt jelenti, hogy méltó vagyok valamire is, hanem arra mutat, kiben hittem, s szellemileg kivel volt valóságos kapcsolatom. És mivel az igaz ember a hite által él, benne lesz a neve az élet könyvében.

Bátorítson minket a Zsid 10:39, és serkentsen hitből fakadó cselekedetre: „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk”!

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.