Igehely: Zsid 4:9-10; Kulcsige: Zsid 4:10 „Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.”
A szombat igazi jelentésére utalva a levél írója kijelenti, hogy a Józsué vezette honfoglalás után a „szombati nyugalom még ezután vár az Isten népére”. (9. v.) Ezt azok tapasztalják meg, akik „megnyugodnak munkájuktól, mint Isten is a magáétól” a teremtés után. Milyen munkától?
A zsidókból lett keresztyéneknek meg kellett érteniük, hogy a megigazulásuk, és az Isten békességében való megnyugvásuk nem a törvény előírásainak megtartásából, hanem Jézus Krisztus megváltói munkájából fakadnak. Meg kell nyugodniuk a törvény által előírt cselekedetek megtartásának munkájától. A cselekedetektől való „megnyugvás” nem csak a zsidó keresztyének problémája. Mi is megtaláljuk magunkban azt a hajlamot, hogy „jó tetteinkkel” próbáljuk kiérdemelni az üdvösséget, vagy ezekre alapozva éljük meg az Úrral való közösségünket. Isten előtt azonban nem állhatunk meg érdemeink alapján, csak Jézus Krisztus áldozatában és érdemében bízva. Ez a jó hír számunkra.
Pál apostollal valljuk mi is – és ebben találjuk lelkünk békéjét: „mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.” (Gal 2:16)
Kovács József
Az első lázadás következménye
Igehely: 1Móz 3:14–24; Kulcsige: 1Móz 3:23 „Kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.”
Azzal, hogy az első emberpár hallgatott a kígyóra, és fellázadt Teremtője ellen, átkerült az ellenség oldalára, szembefordulva Istennel. A lázadásnak rövid távú, hosszú távú és végleges következményei lettek.
A kígyó elvesztette lábait, és talajmagasságból szerzi táplálékát. A kígyó mögött megbújt Sátán pedig véglegesen Isten ellensége lett, legyőzettetésre ítélve. Az Úr Jézus Krisztus feltámadása óta a kígyó feje a Krisztus sarka alatt van. Az asszonyok fájdalommal szülik csecsemőiket, és megtört szeretetkapcsolatban élnek, mivel a férjek önzése kihasználja a nők gyengédségét. Nagyon sok feleség kénytelen megízlelni saját sorsában ezeket a szomorú tényeket. A női alávetettség újból és újból visszatérő társadalmi jelenség. A férfiak fáradságos munkával, izzadva teremtik elő a táplálékot a miattuk megátkozott földből, mivel nem engedelmeskedtek Isten akaratának. A férfisorsban benne van a keménység, a szembeszállás kényszerültsége a földi lét viszontagságaival, és a harc mindaddig, amíg a halál le nem győzi őket.
Miért nem engedte meg Isten a lázadó emberpárnak az Éden-kert biztonságát? Miért nem lehet visszatérni oda?
Kaszta Áron