2020. szeptember 4., péntek

DÉLELŐTT | 
A teljes nemzet helyreállítása

Igehely: Jer 31:1-22; Kulcsige: Jer 31:10b-11 „Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákóbot, kiszabadította az erősebb kezéből.”

Ebben a szakaszban a helyreállítás ígéretéről olvashatunk. Az Úr biztosítani kívánja népét arról, hogy a helyreállás biztosan meg fog történni, tehát reménykedjenek, és várják az ígéret beteljesedését. Isten megengedte népe szétszóratását, de szintén Ő az, aki össze is gyűjti őket.

Látva gyülekezeteink életét, sajnos az a tapasztalat, hogy eléggé szét vagyunk szórva. Akik gyülekezetben nőttek fel valamikor, sokan kimaradtak. Fiataljaink elszélednek a nagyvilágban. Szükségünk van arra, hogy Isten közbelépjen, és helyreállítsa a mai keresztyénséget. Amikor Isten elkezdi egy nép, egy nemzet helyreállítását, akkor annak egyik következménye, hogy összegyűjti azokat, akik elszéledtek. Erős néppé formálja gyermekeit. Istennek van hatalma ébredést adni napjainkban is. Ki ne látná szívesen, ahogy a tékozlók visszajönnek, az ifjak megtérnek, a korosabbak pedig követendő példát mutatnak. Adj, Uram, ilyen helyreállást nekünk is!

Mi Isten helyreállító munkájának a motivációja a felolvasott igeszakasz alapján? Mivel jár együtt Isten helyreállító munkája egy közösség életében?

János Csaba

DÉLUTÁN | 

Békességre hívott el minket az Isten

Igehely: 1Kor 7:12-17 Kulcsige: 1Kor 7:15 „Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk.”

Békességben élni – ez az emberiség legnagyobb vágya, legalábbis a legtöbbeké. Az Úr gyermekei számára ez nemcsak egy csodálatos lehetőség Krisztusban, hanem egyszerre hivatás és feladat is. Sokszor azért imádkozunk, hogy Isten adjon kegyelmet békességben élni a gyülekezetben, városunkban, országunkban. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, előbb meg kell tanulnunk békességben élni egymással a családban.

Pál apostol egy olyan lehetséges élethelyzetről beszél a kijelölt szakaszban, amikor a hívő fél talán emberileg okot találhatna arra, hogy helyet adjon a türelmetlenségének, haragjának, nemtetszésének. Egy hívő hogyan viszonyuljon hitetlen házastársához? Az Úr gyermeke minden élethelyzetben a békességet, és nem a feszültséget munkálja. Ez még inkább érvényes abban a családban, ahol a férj és a feleség is az Úr gyermeke. Pál apostol a római gyülekezetnek ezt írta: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm 14:19). Erre törekedjünk a családban, gyülekezetben, munkahelyünkön, és ott, ahol csak megfordulunk a mindennapokban!

János Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.