2020. szeptember 25., péntek

DÉLELŐTT | 
Függelék: Jeremiás próféta igazolása

Igehely: Jer 52:1-34; Kulcsige: 2Krón 36:21 „Hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás által mondott igéje: Amíg le nem telnek az ország nyugalmának évei, nyugodni fog a pusztulás egész ideje alatt, teljes hetven évig.”

Egy történelmi korképet alkotunk ebből a részből, és megérthetjük, hogy Jeremiás próféta hűségesen bevégezte szolgálatát. Néhány tényre hadd figyeljünk oda:

A felfuvalkodás a bukás előtt jár (1-3, 8-10). Cidkijjá élete azt mutatja, hogy nem tudott Isten előtt megalázkodni, a bűnt követte. Megfogták, elvesztette családját, trónját. Mindazok, akik így viselkednek, ezt kapják.

Az emberi cselekedetek hiábavalók (4-10). Az ostrom elől akartak menekülni, de nem sikerült. Minden olyan próbálkozás, cselekedet, amit nem Isten rendel, ami nem Istentől jövő, hiábavaló és a halálba visz.

A vallásosság Isten nélkül elpusztul (12-23). A babiloniak lerombolták a templomot, mert az Isten nélkül működött már elég régóta. És így lesz minden vallással és felekezettel, amelyik nem Istennel tart kapcsolatot, hanem pusztán formaságokhoz és külső szertartásokhoz ragaszkodnak.

A kegyelem királyi kegy (31-34). Ahogy a király megkegyelmezett Jójákinnak, érthetetlenül, minden előzmény nélkül, úgy Jézusban Isten is kegyelemmel tölt be, elfogad, megszabadít, és eltart minden jóval. Áldjuk Őt!

Szűcs Sándor

DÉLUTÁN | 

Részesülés Krisztus gyalázatában

Igehely: Zsid 13:9-16 Kulcsigék: Zsid 13:12-13 „Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet tulajdon vére által, a kapun kívül szenvedett. Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva.”

Krisztust követni kell mindenhova: a Jordánhoz, ahol bemerítkezett, a farizeus házába, ahol vádolták, a Gecsemánéba, ahol gyötrődött, és a táboron kívülre is, ahol a gyalázatot viselte. Ez a keresztyén élet lényege: a Krisztuskövetés. A Krisztussal való egység hozza magával a követést, másképp nem működik.

Most, amikor a Krisztus gyalázatában való részesülésről beszélünk, meg kell jegyeznünk két dolgot: Ez egy döntés. „Menjetek ki Őhozzá...” (13.v.) – az akarat területe. Ez egy rejtett, emberek előtt láthatatlan rész, mélyen a szívben van, de onnan belülről jönnek ki a jó dolgok is, meg a rossz dolgok is. Mérlegelni kell, átgondolni, hogy mi az Úr akarata, és vajon én mit akarok?

Ez egy életmód is. Sok gyakorlati dolog van felsorolva: Helyes tanítás keresése, egyszerű ételek fogyasztása, lelki megtisztulás vágya, maradandó értékek (város) keresése, Jézusról bizonyságot tevő élet és bőségesen adakozó lelkület (9-16.v.). Ezek olyan cselekedetek, amelyeknek ott kell lenniük a hívőben. Ezért lehet, hogy lenéznek, csúfolnak bennünket, de mi elhordozzuk Jézusért.

Mikor gyaláztak téged Krisztusért, és mivel? Hogyan alakul ki a krisztusi életmód az életünkben?

Szűcs Sándor

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.