2020. október 9., péntek

DÉLELŐTT | 
Dávid átadja a stafétabotot

Igehely: 1Krón 29:10-28; Kulcsige: 1Krón 29:28 „És meghalt késő vénségében, betelve az élettel, gazdagsággal és dicsőséggel. Utána a fia, Salamon lett a király.”

Dávid király volt az, aki elhódította Jeruzsálemet a terület őslakosaitól, a jebusziaktól. A hegyen, közel ahhoz a helyhez, amelyet Isten Izsák feláldozásához Ábrahám számára kiválasztott, volt egy szérűskert, amelyet a jebuszi Arauná birtokolt. Az Úr parancsára Dávid király megvette ezt a földet, hogy ott templomot építsen a frigyláda számára. Dávid csupán az előkészületeket tette meg a templom felépítéséhez, amelyet Kr.e. 950 körül végül fia, Salamon valósított meg. Dávid, aki 40 évig volt király Izráel felett, hálaadással, megelégedéssel közeledik élete végéhez, és átadja a feladatokat és a királyi tisztséget fiának, Salamonnak. A stafétaátadás úgy történt, hogy az egész Izráel engedelmeskedett az új királynak, Salamonnak.

Szép dolog, amikor a gyülekezeteinkben is zökkenőmentesen történik a stafétaátadás. Isten egy bizonyos időre, egy bizonyos szolgálatra hívott el mindannyiunkat. Szolgáljuk Őt örömmel, hűséggel, és amikor át kell adni a szolgálatot az utódnak, azt is megelégedéssel, megnyugvással tegyük. Az Úr neve legyen felmagasztalva mindenben mindörökre!

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

Rendelkezések az ékes istentiszteletre

Igehely: 1Kor 14:27-40 Kulcsigék: 1Kor 14:39-40 „Ezért, testvéreim, törekedjetek a prófétálásra, de a nyelveken való szólást se akadályozzátok. Azonban minden illendően és rendben történjék.”

Nagyon fontos dolog, hogy az istentiszteleten mindenek ékesen és jó renddel legyenek, mert a mi Istenünk a rend Istene, és nem a zűrzavart kívánja az őt imádók részéről. Pál rendelkezéseket adott a korinthusi gyülekezetnek, amelyekből mi is levonhatjuk a tanulságot. A lelki ajándékokat azért adta Isten, hogy azokkal szolgáljunk másoknak, és az a szolgálat haszonnal járjon. Nyelveken csak akkor szóljon valaki, ha van magyarázó is hozzá. Bármilyen összejövetelen háromnál többen nem beszélhetnek nyelveken. Egyszerre csak egy beszéljen. A prófétálást is így szabályozza az apostol: ketten vagy hárman beszéljenek, de csak egyenként, hogy mindenki tanuljon. Valamilyen helybeli oknál fogva az apostol azt ajánlotta a korinthusiaknak, hogy az asszonyaik hallgassanak a gyülekezeti istentiszteleten.

Az istentisztelet fő célja az, hogy Isten legyen imádva és felmagasztalva, az Ő Igéje pedig legyen hirdetve világosan, érthetően, hogy az legyen minden jelenlevőnek érthető, és épülhessen általa lelkileg.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.