2020. október 8., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Illés sem vonulhatott nyugdíjba

Igehely: 1Kir 19:9-21; Kulcsige: 1Kir 19:15-16 „Ekkor azt mondta neki az Úr: Menj, kelj ismét útra a pusztán át Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhút, Nimsí fiát kend fel Izráel királyává; Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává magad helyett!”

Illés a Királyok könyvének egyik főszereplője. Baál prófétáinak a leölése után Jézabel királyné elüldözte az országból, a Sínai-félszigetre ment, ahol Mózeshez hasonlóan a hegyen találkozott Istennel. Nagy elkeseredésében és búsulásában ezt mondta: „én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek” (1Kir 19:14/c). Az Úr megvigasztalta, helyreállította, és azután még új feladatokat bízott rá. Illésnek nem voltak csendes nyugdíjas évei idős korában. Élete végéig, vagyis az égbe ragadtatásáig küzdött az istentelen királyokkal, a bálványimádó néppel, az igazságtalansággal és a kizsákmányoló, gonosz vezetőkkel. Arra is gondja volt, hiszen az Úrtól kapta az utasítást, hogy Elizeust felkenje utódjává. Az Újszövetségben Jézus a megdicsőülése idején Illéssel és Mózessel együtt jelent meg a tanítványok előtt.

Isten gyermekei, különösen, akik valamilyen szolgálatra is kaptak elhívást, nem tétlenkedhetnek még idős korban, nyugdíjba vonulás után sem. Nagyon sok a munka, van, mit csinálni életünk végéig. Isten adjon erőt, bölcsességet, józan gondolkodást, szolgálatra való készséget!

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

Rendelkezések Izráel vezetésére

Igehely: Józs 1:1-9 Kulcsigék: Józs 1:5-6 „Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.

Mózes halála után maga az Úr rendeli Józsuét a nép élére, aki azt a feladatot kapja, hogy átvezesse a népet a Jordánon az Ígéret földjére, Kánaánba. Elérkezett az idő, hogy birtokba vegyék az országot, amelyet Isten megígért az ő atyáiknak. Az Úr megígérte Józsuénak, hogy vele lesz, amiképpen Mózessel is vele volt, és hogy senki meg nem áll előtte életének minden idejében.

Józsué a következő rendelkezéseket kapta Isten részéről: 1.) „Légy bátor és erős!” 2.) „Vigyázz, és mindent úgy cselekedjél, amint írva van!” A felszólítások össze vannak kapcsolva a törvénnyel (Isten Igéjével) és az az iránti engedelmességgel, valamint az arról való elmélkedéssel éjjel és nappal. Az Ige és az engedelmesség minket is felbátorít és megerősít a lelki élet küzdelmeiben. A hit nemes harcának megharcolásához bátorságra és erőre van szükségünk. Pál apostol ezt tapasztalta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Mi is igénybe vehetjük ezt az energiaforrást.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.