2020. október 5., hétfő

DÉLELŐTT | 
Ábrahám hite példaértékű

Igehely: Róm 4:18-22; Kulcsige: Róm 4:19 „Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt.”

Ábrahám erős hite abban nyilvánult meg, hogy előrehaladott kora és testi alkalmatlansága ellenére is bízott Isten ígéretének beteljesedésében. Ő semmit sem kételkedett abban, aki az ígéretet tette, hanem teljesen elhitte, hogy Isten meg is cselekedheti, amit ígért. Ábrahám nem saját magára vagy feleségének, Sárának az állapotára nézett, hanem arra, aki az ígéretet tette neki. Isten országot, sok utódot és a föld minden nemzetségére kiterjedő áldást ígért Ábrahámnak.

Ábrahám hitének példáját követve mi is hiszünk abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat, Jézust a halálból. Semmi okunk nincs arra, hogy kételkedjünk Isten erejében és hatalmában. Jézus Krisztus halála és feltámadása miértünk történt. Aki ezt hittel elfogadja, az Isten áldásaiban részesül már itt a földön, és odaát örökké a dicsőségben.

Kedves olvasó, a te hited milyen erős, és miben nyilvánul meg? Van-e példaértéke a te hitednek is mások számára? „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsid 12:2a)!

Szekrényes Pál

DÉLUTÁN | 

Rendelkezések a húsvéti bárányról

Igehely: 2Móz 12:1-13 Kulcsige: 2Móz 12:7 „Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik.”

A húsvéti bárányt azért rendelte Isten, hogy általa megoltalmazza népét az utolsó és legsúlyosabb ítélet idején, amikor kihozta őket Egyiptomból. A rendelkezéseknek különleges jelentőségük volt. Azok pontos betartásától függött az elsőszülöttek (embertől fogva baromig) megmenekülése az ítélet idején. Ahogy a „tökéletes” bárány vére oltalmat jelentett azok számára, akik mögötte a házban voltak, ugyanúgy a tökéletes Bárány Jézus vére oltalmat jelent a benne hívők számára az utolsó ítélet nagy napján. A bárány ép, hím, egyesztendős kellett, hogy legyen.

A húsvéti bárány előképe az Isten Bárányának, Jézus Krisztusnak, akiről János így tett bizonyságot: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit!” (Jn 1:29). A bárány vére az ajtófeleken és a szemöldökfán oltalmat jelentett az elsőszülöttek számára. Jézus Krisztusnak a vére megtisztít minden bűntől, és megszabadít annak minden következményétől. Számodra mit jelent a Bárány vére? Igénybe vetted-e már?

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.