Igehely: 1Pt 2:11-17; Kulcsige: 1Pt 2:13 „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak.”
Fontos emlékeznünk arra, hogy Isten nem vett ki bennünket, keresztyéneket ebből a világból abban a pillanatban, amikor újjászülettünk, de nem is felejtett itt bennünket. Isten céllal helyez és tart meg minket ott, ahol vagyunk. Az a küldetésünk, hogy ebben a világban éljünk egy olyan életet, aminek a fókuszában Isten van. A megjelölt igehelyen Péter arra inti olvasóit, hogy tisztességesen éljenek a pogányok között. Szó sincs arról, hogy a pogányok közül ki kellene a hívőknek vonulni vagy tőlük elkülönülni. Vegyük észre, hogy az intés nem csak tisztességes életre szólít bennünket, hanem arra is hogy a pogányok között éljünk – különben hogyan dicsőítenék Istent a mi jó cselekedeteinket látva? (12v.)
Az Úr parancsolja, hogy engedelmeskedjünk az ország törvényeinek, ahol élünk, és életünkkel tegyünk bizonyságot az igazságról. (13v.) Talán minden korban igaz volt, de a mostaniban különösen, hogy az életünk vagy áthúzza vagy aláhúzza, amit mondunk. Éljünk Istennek – és így emberi rendnek is – engedelmes életet, hogy a Jézusról szóló bizonyságtételünk hallható és hiteles legyen.
Mezei Tamás
A világmisszió parancsa
Igehely: Mt 28:18-20 „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Ebben a rövid áhítatban hadd emeljek ki csupán 3 szempontot, amelyek úgy gondolom ennek a parancsnak a sarokpontjai.
Jézusnak adatott minden hatalom. Vagyis van hatalma arra, hogy nekünk parancsot adjon, de van hatalma arra is, hogy az egész világon hatalmat gyakoroljon. Nem olyan helyre küld bennünket, ami nem az övé, nem olyan emberekhez, akik nem az övéi, és nem olyan hatalom ellen, aki fölött ne lenne hatalma.
„Menjetek el”! A parancsnak talán ezen részének vonakodunk leginkább engedelmeskedni. Jézus nem azt mondja: várjátok meg, míg ők bejönnek a gyülekezetbe, vagy azt: várjátok meg amíg érdeklődnek. Nem! Az a küldetésünk, hogy elmenjünk oda, ahol az elveszettek vannak, és olyan módon osszuk meg az evangéliumot, hogy a ma embere számára érthető legyen.
„Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt amit én parancsoltam” A küldetésünk nem ér véget azzal, hogy valaki imádkozik és elfogadja az Úr Jézus kegyelmét. A mi dolgunk tanítani, időt és energiát fektetni mások életébe, hogy lelkileg felnövekedve ők is alkalmasak legyen másokat elérni és tanítani.
Jézus azt parancsolja nekünk, hogy mi menjünk és keressük az elveszetteket, mi tanuljunk meg az ő nyelvükön kommunikálni és fektessünk be az ő életükbe.
Mezei Tamás
