Igehely: Jel 20:11-15; Kulcsige: Jel 20:12b „Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.”
Ha valami élet-halál kérdése, azt az emberek általában komolyan szokták venni. János apostol itt egy olyan mennyei látomást ír le, ami eleve tekintélyt parancsoló látvány. A nagy fehér királyi széken a megöletett, de feltámadt Bárány, Jézus ül, aki legyőzte a pokol és a halál hadát. Most már Ő uralkodik és ítél minden felett. Tekintete elől eltűnik az ég és a föld. Ő az, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. János most Jézust láthatja teljes dicsőségében az ítélő székén. Az ítélettétel könyvekből és az élet könyvéből történik.
1.Isten előtt nyilván vannak tartva minden tettünk, melyekért számot kell adnunk. Semmi sem történhetik velünk az ő tudta nélkül. Isten elől nem lehet elmenekülni. Még a halál sem menti fel az embert az ítélet alól, mert a halottak mind ott álltak, kicsik és nagyok az ítélet hirdetésére várva. Jézus Krisztusnak minden engedelmeskedik. A tenger, a halál, de még a pokol is kiadja halottait az ítéletre. Végül a pokolt és a halált a tűz tavába vetik. Ez a második halál.
2.Van mennyország, de van pokol is. Szomorú megállapítás az, hogy: „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.” (15v.) „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett, akár jót akár gonoszt.” (2Kor 5:10) Az énekíróval kérhetjük: „Hogy nevem ott álljon, csakis azt kívánom, hogy az élet könyvébe, beírva ott álljon.” (HH 551)
3. Ma még tart a kegyelem ideje, meg lehet térni. Ez a nap még kegyelmi idő, még lehet rendezni a helyzeted, ha szükséges. Megkérheted Istent: Uram írd be az én nevem is az élet könyvébe! Te meg vagy tisztulva? Újjászülettél-e? Be van írva a neved az élet könyvébe? Ha igen, akkor részed lesz az örök életben. Ha nem, akkor sajnos az örök kárhozat vár reád. Térj meg amíg nem késő! A Jel 21:27 újból megerősíti, hogy Isten országába csak azok mehetnek be, „akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.” (Zsid 3:7-8)
Simon András
Imaáhítat: Adjunk hálát az Úrnak, mert igéje a valódi szívbéli öröm forrása! – Jer 15:16 (Bibliavasárnap)
Bibliaóra: Csak az egészséges tanítást kövesd! – Fil 4:1-23 (Fil 4:8)
Imádság és szabadulás
Igehely: Ézs 37:14-38 Kulcsige: Ézs 37:20 „De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr!”
Ha a történelem nagy hadvezéreire gondolunk - mint Napóleon vagy Nagy Sándor -, ők soha nem készítettek olyan haditervet, mint Ezékiás. Sőt még ki is gúnyolták volna. Ezékiás király átvette Szanhérib király küldöttjeitől a levelet, elolvasta, az Úr házába ment, kiterítette az Úr előtt és töredelmesen imádkozott. Ez nem csak jó haditerv volt, de Isten is igazolta, hogy ez volt a legjobb, amit Ezékiás tehetett. A Biblia alátámasztja, hogy Isten gyönyörködik az alázatosakban, mert: „Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zsolt 118:8) „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50:15) Figyeljük csak, mit tett Ezékiás.
Az élő Istent dicsőítette. „Seregek Ura, Izráel Istene, aki a kerubokon ülsz. Egyedül Te vagy a föld minden országának Istene!” (16v.) A teremtő és mindenható Istennek van hatalma megszabadítani népét a gonosz ellenségtől. Igaz, hogy Asszíria királyai sok népet elpusztítottak, isteneiket tűzbe vetették, de azok nem voltak istenek. Ezékiel úgy kiáltott: „Urunk, Istenünk, szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr!” (20v.)
Isten válaszol Ezékiásnak. Imádsága kedves volt Isten előtt és azonnal közölte akaratát Ézsaiás próféta által. Ha valaki perbe száll Istennel, bár látszólag csak az ő népét gúnyolja, az mégis Isten elleni lázadásnak számít. Amivel Szanhérib kérkedik, mint saját terveivel, azokat Isten előre eltervezte. A büntetést a gonosz ellenség nem kerülheti el. „Horgomat orrodba vetem, zablámat a szádba.” (29v.)
Isten az ő népének biztonságos jövőt ígér. Bár még az ellenség fenyegetése vette körül őket, mégis egy biztos jövő ígéretét kapják. Ilyenre csak Isten képes. Első évben a tarló termését eszik, a következőben, ami azon felnő, de a harmadikban már vetni és aratni fognak. Jeruzsálem szabadulása biztos jeleként az Úr angyala elpusztít az ellenség táborából száznyolcvanötezer embert.
Ilyen hatalmas a mi Istenünk. Bízzunk benne! Te mit teszel, ha bajba jutsz? Megpróbálod te megoldani, vagy az élő Istenhez kiáltasz?
Simon András
