2020. november 6., péntek

DÉLELŐTT | 
Örökkévaló örökség

Igehely: Zsid 9:15-28; Kulcsige: Zsid 9:15 „Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.”

Az elhívottak elnyerik az örökkévaló örökség ígéretét. Ábrahámnak földi örökség lett ígérve: „Sok nép atyja leszel!” „Neked adom és utódaidnak a földet, hol jövevény vagy, Kánaán egész földjét” (1Móz 17:4, 8). De ezek az ígéretek csak árnyékai voltak az új szövetség jobb ígéreteinek, amelyeket Jézus Krisztusban kaptunk, aki „különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett” (Zsid 8:6). Melyek ezek a jobb ígéretek? Az, hogy az újjászületés folytán isteni természet részesévé lettünk, Isten családjának tagjai, akik öröklik Isten országát. Nem egy földi örökség adatik, hanem egy örökkévaló, amely „el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökség, amely a mennyben van fenntartva számotokra” (1Pt 1:4).

„Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztus öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő: mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal 3:27-29). A földi örökséget elvehette az ellenség, de az örökkévalót maga Isten tartja fenn számunkra! Dicsőség az Úrnak!

Borzási István

DÉLUTÁN | 

A gyülekezet alapja és győzelme

Igehely: Mt 16:15-19 Kulcsige: Mt 16:18 „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.”

A „kulcsok hatalmának” Péterre ruházásából azt szokás kiolvasni, hogy majd Péter dönti el, ki mehet be közülünk a mennyország kapuján, és ki nem. Ez viszont durva félreértés. Az Ószövetségben Eljákim ugyan hatalmat kapott, amikor vállára tette Isten a Dávid palotájának kulcsát (Ézs 22:22), de ez nem hatalmat, hanem inkább megbízatást jelentett, mert gondoskodnia kellett a király házáról, birtokairól és népéről. És nem egy végleges és feltétel nélküli megbízást kapott, hanem csak időleges sáfárságot. Péter sem örök hatalmat kapott a kulcsokkal, hanem olyasmit, amivel el kellett számolnia.

A „kulcsok hatalma” az evangélium hirdetése. Isten titkainak sáfárairól van szó (1Kor 4:1). Akik ezt hitelesen teszik, azok képesek „megnyitni” Isten országát az emberek előtt, de be is tudják zárni, sajnálatos módon, ha ők maguk nem mentek be! Erről is beszélt az Úr Jézus (Lk11:52).

Vigyázz tehát te is, mint Péter, mert mások üdve vagy kárhozata múlhat azon, hogyha hallgatsz vagy beszélsz! A kulcsok igazi tulajdonosa Jézus Krisztus (Jel 3:7). Életünk és üdvösségünk kulcsa jó helyen van! A Gyülekezet arra épül, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia (16.v.). Nincs más kulcs az üdvösséghez.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: 1Thessz 3:1–13; Kulcsige: 1Thessz 3:3 „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.”

Pálnak az a nyugtalansága van most előttünk, amit mi is érzünk akkor, ha nem érünk el valakit, pedig tudjuk jól: még jó lenne ott lenni mellette, bátorítani, látni lépéseit, életét. Egyfajta szülői felelősség ez, amit Pál most lelki atyaként él meg. Azon töpreng az apostol: vajon elég erős-e a fiatal gyülekezet hite? Kézzel-lábbal törekszik, hogy ott legyen mellettük, de nem sikerül. Végül Timóteust küldi el hozzájuk maga helyett. Meg a leveleit.